Akit a név is kötelez

Presztóczki VeronikaHarmadik generációs fodrászként vezeti üzletét és oktatja tanítványait Presz-tóczki Veronika. A fodrászmester kiváló szakoktatói munkájáért miniszteri oklevélben részesült, melyet július 1-jén a Parlamentben vehetett át. Élete teljesen a szakma körül forog, s kérésünkre elmondta azt is, hogy könnyebb vagy nehezebb-e boldogulni, ha valaki egy dinasztiába születik.

Míg eljutott odáig, hogy a Szakma kiváló tanulója, azaz a Szakma Sztár elnevezésű verseny országos döntőjében egyik tanítványa, Kiss Zsuzsa első legyen, illetve Papp Mónika egy 4. helyezést szerezzen, s felkészítésükért maga az oktató is kitüntetést vehessen át Kövér László házelnöktől, Veronikának régről kell kezdenie a történetét. A Kiss Zsigmond utcai üzletben mesél, amit az édesapja nyitott a '60-as években. Nagyszülei még Vásárhelyen dolgoztak fodrászként, Veronika már itt ismerkedett meg a szakmával. Méghozzá nagyon korán.

– Amikor elindultam –, mondja, s gyorsan kiderül: nem viccel. Már pici korától bent volt az üzletben, a családi legendárium szerint 3 évesen kisszékről hajat mosott. Innen ered a különleges kapcsolata a vendégekkel, akik mint fogalmaz, sokkal inkább családtagnak számítanak.

Kiskunfélegyházán járt szakközépiskolába Veronika, a gyakorlatot édesapjánál töltötte, majd Szeged és Pest következett. Ekkor már versenyeken indult, minden kategóriát megnyert, felnőttként válogatott kerettag, világ és Európa-bajnokságok résztvevője volt.

Ami az oktatást illeti, édesapjának mindig voltak tanítványai, ő köztük nőtt fel, s folyamatosan beletanult a tanításba is. Lehet valaki jó szakember, szerinte azt is el kell sajátítani, hogyan adja tovább a tudását. A tanítással önmagát is motiválja. Egy cég felkérte kelet-magyarországi vezető trénerének, nemzetközi oktatói tréningen kell részt vennie. Veronika életében a tanítás és a munka egymásra épül. Mint elmagyarázza: képeznie kell magát, hogy többet tudjon nyújtani a tanítványainak, de ebből a vendégei is profitálnak, hiszen első kézből szerezhetnek tudomást az új trendekről. S nem utolsó sorban ez magát a fodrászt sem teszi egysíkúvá. Nem is nagyon lehetne az, olyannyira, hogy még a hobbija is erről szól: régi fodrászeszközöket gyűjt.

Amióta a hazai könnyűiparnak befellegzett, a fiatal lányok előtt már nem áll olyan sok lehetőség a szakmatanulásra, ezért sokan jelentkeznek fodrásznak. Divatszakma, ami maga is divat, magyarázza. Veronika Kiskunfélegyházán oktat. Nincs már külön férfi vagy női fodrász, mindent meg kell tanulniuk a mai diákoknak, de Veronikától a vendéggel való bánásmódot is kiválóan elsajátíthatják. Arra ösztönzi őket, hogy a saját gondolatvilágukat is vigyék bele egy munkába.

Rengeteget kapott szüleitől. A szakmának az árnyoldalait is megtapasztalhatta, de látta az elkötelezettséget, az alázatot is. A dinasztiásoknál a név is kötelez, azonban nemcsak mások elvárásainak kell megfelelni, önmagával szemben is támasztott követelményeket, fejti ki.

S hogy a dinasztia folytatódik-e? A kérdésre a jövő adja meg a választ, mondja Veronika. Nyolc éves kisfiát nem fogja feltétlenül a szakma irányába terelni, ahogyan őt sem nógatták a szülei, hogy ezt válassza. Azt tanul majd, amit szeretne, de abba a maximumot bele kell tennie. Ez is egy családi örökség – jelenti ki Veronika.

Darók József