Ápolásra született

Berezvai Mátyásné (jobbról) 40 éve ápoló. (A szerző felvétele.)Egy gyermekkori kórházi élmény miatt döntött úgy Berezvai Mátyásné, hogy a betegek ápolásának szenteli életét. Munka mellett tanulta ki, hogyan lehet segítségére az elesetteknek. A múlt csütörtökön Florence Nightingale Éremmel kitüntetett ápoló szerint egy jó szó is segít a gyógyulásban.

Meglepetésként érte Be-rezvai Mátyásnét, hogy az ápolók nemzetközi napja alkalmából Florence Night-ingale Éremmel ismerték el 40 éves munkáját. A rendelőintézet nyugdíjba készülő vezetőasszisztense, Judit 17 évesen, ruhagyári dolgozóként határozott úgy, hogy a betegek ápolásának szenteli életét. Döntését meghatározta egy gyermekkori élmény. Kislányként sokat betegeskedett, és egyszer két hónapra be kellett feküdnie az akkor még a Horváth Mihály utcán működő gyermekkórházba, amelynek akkori szigorú szabályzata nem engedte, hogy szülei naponta látogassák. Szerettei nagyon hiányoztak, de az ápolók segítettek átvészelni a nehéz időszakot: mindig mellettük voltak, és akiket szomorúság fogott el, azokat külön is babusgatták.

– Azóta tudom, hogy mivel nagyon érzékeny az ember betegen, egy jó szó is segít a gyógyulásban – összegezte a lényeget a kitüntetett, aki a nyolc általános elvégzése után a ruhagyárba ment dolgozni. Hiába jött jól a megkeresett pénz, három év után úgy érezte, mégsem szeretné ezt egy életen át csinálni. Elhatározását egy újsághirdetés erősítette meg, amiben ápolókat kerestek. Először úgy volt, Szegedre kell majd járnia, de aztán itthon tanulhatta ki a szakmát. A belgyógyászaton kezdett, ám végül minden osztályon, sőt még a konyhán is megfordultak a tanuló időszakban. Akkor még az orvosok adták át a tudást a fiatal ápolóknak, így Juditnak óriási megtiszteltetés volt, amikor Bugyi István professzor beengedte egy műtétjére, és ott egy kisebb feladattal bízta meg. Munka mellett tanult, és közben életet adott három gyermeknek is. Miattuk nem tudott vállalni három műszakot, így került a rendelőintézetbe 1985-ben.

Függetlenül attól, hogy éppen ki vezette az országot, rendre azt mondták, hogy azért jut kevés pénz az egészségügyre, mert más területen jobban kell az anyagi segítség. Jómagam sosem éreztem, hogy komoly összeget fektettek volna az ágazatba – vont mérleget Berez-vai Mátyásné. Pedig szerinte ez egy olyan hivatás, amelynél a tudást mindig frissíteni kell, nem lehet a babérokon ülni. Újabb és újabb módszereket, eljárásokat kell elsajátítani, és ez pénzbe kerül, akár az anyagi elismerés. Utóbbit nem helyettesítheti, de mégis kárpótol egy őszinte mosoly, amit a meggyógyult embertől kaphat egy ápoló. Őrá például a mai napig ráköszön az a gyomorvérző beteg, akit az elsők között ápolt és mosdatott 1972-ben.

Bíró Dániel