Egy hipermarketben vásároltam, amikor felfigyeltem egy nőre, aki négy kisfiú kíséretében, egy kisbabával és egy bevásárlókocsival evickélt a polcok között. A gyerekek percenként hatszor csimpaszkodtak anyjukba "Anyu, anyu!" felkiáltással. Az anyukának szemmel láthatóan kezdett fogyni a türelme, és rájuk ripakodott:
– Idefigyeljetek, mostantól legalább tíz percig nem akarom azt hallani, hogy anyu! Rendben?
A gyerekek elhallgattak, majd egy kis idő múlva az egyik megrángatta anyja szoknyáját:
– Elnézést, asszonyom!
Három bűnözőt halálra ítélnek. eljön a kivégzés napja,villamosszék általi halálra ítélték őket. Beültetik az elsőt a székbe, a fegyőr megkérdi tőle:
– Az utolsó szó jogán kíván valamit mondani?
– Igen. Én hiszek Istenben, és tudom, hogy meg fog engem védeni a haláltól.
Meghúzzák a kart, erre nem történik semmi, gondolják a fegyőrök magukban, hát ezt megvédte Isten, ezért szabadon engedik. Hozzák a következőt, tőle is megkérdezik, hogy az utolsó szó jogán kíván-e valamit mondani. Azt mondja az elítélt:
– Én a Harvard egyetem jogi karán diplomáztam, és tudom, hogy az igazság, és a jog Istene meg fog védeni a haláltól.
Meghúzzák a kart, nem történik semmi. Hát ezt is szabadon engedik.
Hozzák a harmadikat, neki is felteszik a kérdést, ő erre azt feleli:
– Én a Műszaki Egyetemen végeztem, és tudom, hogy amíg azt a két dugót nem dugják be, itt nem lesz KIVÉGZÉS!