Betiltott munkásfelvonulás

120 éve: Sortüzek május 1-jén

Szentesi kubikosokA lexikon megfogalmazása szerint "Május elseje" a munka, a világ munkásainak nemzetközi ünnepe. Az 1886. május elején véres összetűzésekbe torkolló chicagói munkástüntetés emlékére 1889-ben, a II. Internacionálé párizsi kongresszusán kimondták, hogy 1890. május 1-jén minden országban tüntetnek a nyolcórás munkanap bevezetéséért. Az első alkalommal Magyarországon jobbára a fővárosra korlátozódott a munkások demonstrációja, de az elkövetkező években és évtizedekben országos méretűvé vált. A hatósági tilalom ellenére megtartott felvonulásoknak számos esetben puskasortűz vetett véget.

A hatalom 1891 tavaszán is megtette az előintézkedéseket. A Szentesi Lap "Nem lesz vörös május" című közleményében hírül adta, hogy Május 1-jének a munkások által tervezett megünneplése tárgyában a belügyminiszter valamennyi törvényhatósághoz (vármegyéhez) rendeletet bocsátott ki, melyben meghagyta, hogy május első napján semminemű körmenet, felvonulás vagy ehhez hasonló tüntetés nem engedélyezendő. A főispánok feladatává tette a rendeletben foglalt intézkedések szigorú betartását. A szomszédos Békés vármegyében eleget tettek a parancsnak, amennyiben Orosházán a csendőrök a május elsejét ünneplő munkások közé lőttek, Békéscsabán pedig tüzet nyitottak a Munkáskör alapszabályainak jóváhagyásáért tüntetőkre. Félő volt, hogy a durva hatósági erőszak híre lángba borítja a vidéket.

Csongrád vármegyében dr. Zsilinszky Mihály főispán felügyelt a rendre, a felvonulási tilalom betartására. 1891. május 4-én részletes jelentést írt a belügyminiszternek a kritikus nap lefolyásáról. Az alábbiakban ebből idézünk, mint leghitelesebb forrásból:

"Nagyméltóságú Belügyminiszter Úr! Kegyelmes Uram! A magyar Alföldön május elsején felmerült sajnálatos események kiváló kötelességemmé teszik, hogy Nagyméltóságodnak a kormányzatomra bízott Csongrád vármegye munkásmozgalmairól kimerítő írásbeli jelentést tegyek.

A szomszédos Orosháza, Bánfalva és Nagyszénás Békés megyei községekben lakó, s a budapesti szociáldemokraták által felizgatott mezei munkások mozgalma a Csongrád megyei munkások és úgynevezett »kubiko-sok« figyelmét is erősen megragadta, de idáig semmiféle zavargásra nem tüzelte fel." A főispán elmondta, hogy május 1-jén és 2-án két gyanús idegen ember járt Szentesen, állítólag azzal a misszióval, hogy a népet felizgassa. Az ellenőrzésükre kiküldött rendőrök megállapították, hogy az érintettek hírt hoztak az orosházi eseményekről, de hogy valakit izgattak volna, nem derült ki. "Azonban kiderült az – folytatta Zsilinszky –, hogy már régebben egy Kubikos Szövetkezet készül, melynek célja a kölcsönös segélyezés és nagyobb vállalatoknak közvetítők nélküli megszerzése lenne. Mintegy kétezer tag iratkozott össze, de tudomásom szerint befizetések nem történtek… Újabb keletű az úgynevezett Munkás Segélyegylet alakulása Szentesen, mely az orosházi elvek alapján a helyi 48-as kör helyiségében éppen május elsején kezdte meg az aláírásokat. Hogy miféle alapszabályok szerint kíván szervezkedni, azt e pillanatban biztosan megmondani nem lehet; de remélem, rövid idő alatt azt is Nagyméltóságodnak becses tudomására hozhatom. Ezidőszerint csak titokban terjed a hír, hogy Szentesen Pünkösdkor lesz a munkások alakuló közgyűlése; addig valami Farkas Sándor nevű foglalkozásnélküli gyógyszerésznél történnek az aláírások…"

Jelentését az alábbi megállapításokkal zárta a főispán: "Úgy látszik, hogy az orosházi és békéscsabai néplázadás szomorú következményei visszariasztó hatással vannak a Csongrád megyei munkásokra, kik különben a 48-as pártvezérek által a »szabadság és egyenlőség« jelszavai alatt folytonos izgatásnak vannak kitéve. Eddig látszólag csendesen viselik magukat, hacsak – mint némelyek sejtik – éjjeli összejöveteleket nem tartanak.

Biztosíthatom Nagyméltóságodat, hogy a kellő óvintézkedések minden irányban megtétettek; minek alapján biztos reményem van arra nézve, hogy Csongrádban a gyúlékony, de alapjában jó nép békéje biztosítható lesz!"

Alig két héttel később Zsilinszky főispán – egy belügyminiszteri leiratra hivatkozva – elrendelte mindenféle munkásgyűlés betiltását Csongrád megyében. Indok: a "vármegye területén a veszélyes irányú munkásmozgalom folyton forrongásban van, és az izgatók részéről gyűlések által szándékoltatik fokozni s nyílt zavargásokat előkészíteni…"

Labádi Lajos