Hét eddigi pályamunkájából öttel első díjat nyert Kiss Hajdú Teréz. A pedagógus a szentesi gimnázium volt matematika tanára nyugdíjba vonulása után kezdte öszszegyűjteni beszédessé vált múltja emlékeit. Legutóbbi dolgozatában bemutat női sorsokat is, mellyel a Néprajzi Múzeum országos néprajzi gyűjtőpályázatán első helyezést ért el.
A nyugdíjas pedagógus a matematika tanárok precizitásával és mellé jókora mesélőkedvvel dolgozza fel családja és közelebbi rokonai múltját, de egyúttal kitekint a tágabb értelemben vett népéletre is. Nem csoda, hogy a kiírásban kért 30 oldalnyi terjedelmet alaposan túllépte, ahogy a korábbi dolgozataival, úgy ezzel a pályamunkájával is. A képes mellékletekkel együtt több mint 500 oldalon mesél Kiss Hajdú Teréz. A szerzőről írott korábbi cikkünk úgy zárul, hogy a család női ága történetének feldolgozása még foglalkoztatja, nos, a legutóbbi dolgozat ezen a vonalon indult el. Ha már a család női ágát kutatta, miért ne mutathatná be a nők helyzetét, a női sorsokat saját családján keresztül! A címet egy nótából vette, s megfogalmazása szerint a költői kérdésre ("…Mit ér a lány legény nélkül?...") igen egyszerű a válasz: semennyit se! Érthető tehát az "idejekorán férjhez adni, férjhez menni" szemlélet korosztályában és az idősebbeknél. Bár arról ír, a nőknek nehezebb életük volt, mindezt a fölművelésből élő családja históriájából és emlékekből számtalan színes, tanulságos, olykor megmosolyogtató részlettel tárja az olvasó elé. A családalapítástól az asszonysorsokon át a viseletekig, a tárgyi környezetig mindent sorra vesz Kiss Hajdú Teréz, amivel családjáról megemlékezhet.
A képanyag minden fejezetben gazdag, közread ezek között esküvői fotókat (a legrégebbi 1919-ből való), egy másik fejezetben a családi hagyatékban fellelhető szerszámokat mutatja be. Ezekről azt írja, náluk minden kiszolgált tárgynak olyan sora volt, mint a régi családokban az idős embereknek. Az érdekességek között egy körteszüretelést megörökítő képet is mutat, a '70-es tiszai árvíz idején ezt csónakból végezték.
Rengeteg munkája van Kiss Hajdú Teréznek az elkészült anyagban, de mindvégig élvezetet jelentett számára. Egy hónapig csak a levéltárba járt, pedig most már tudta, mit hol keressen, mondja egy mosoly kíséretében. Beszéltette a családtagokat, s felhasználta a féltve őrzött régi fotókat. Otthonában írta, szerkesztette, s nyomtatta az egyre szaporodó oldalakat. Egy példány belőle a Néprajzi Múzeumban van, s a tanárnő szerint kutatóknak érdekes lehet az olvasmányos stílusban megírt kordokumentum. Úgy véli, jó, ha az ember megismerheti a múltját. Kutatás közben megvilágosodnak olyan félmondatok, amiket még gyerekkorában hallott. Téma mindig adódik, ezért – bár egyelőre nincsenek újabb tervei – nem jelenti ki, hogy felhagy a pályázatírással.
D. J.