Botrányos viszonyok Csongrád vármegyében

120 éve: Monstre küldöttség a miniszterelnöknél

Gróf Szapáry Gyula miniszterelnökAz 1890-es évek elején a politikai közélet elmérgesedett Csongrád vármegyében. Mozgalom indult a megyei adminisztráció megváltoztatására, amelyre a megyei vezetés megtorló akciókkal válaszolt. A szervezkedés a megye székhelyén, Szentesen volt a legerősebb, ezért a megtorlás elsősorban a város ellen irányult. Ennek első jelei abban mutatkoztak meg, hogy a megyegyűléseken sorra leszavazták a Szentes városát érintő indítványokat, beadványokat, függetlenül azok tárgyától. Számos fontos kezdeményezés bukott el pusztán azért, mert az előterjesztés szentesi képviselőtől származott. A megyének ez a tudatos rosszindulatot tükröző magatartása érzékenyen érintette a város érdekeit.

A támadások több szálon futottak. A Szentes és Vidéke c. megyepárti lapban megszaporodtak a városi tisztikar működését bíráló írások, amelyek végkicsengése az volt, hogy a városi tanácsot ki kell söpörni, mint a város kormányzatára teljesen képtelen elemekből álló publikumot. A közleményeket hamarosan konkrét intézkedések követték, amennyiben mondvacsinált okokból fegyelmi vizsgálat indult a város polgármestere, főjegyzője és adóügyi tanácsnoka ellen. A képviselő-testület kiállt főtisztviselői mellett. Igazolja ezt az 1890. októberi tisztújítás, amelyen újabb 6 évre bizalmat szavaztak az addigi tisztikarnak. A Szentesi Lap így értékelte a választási sikert: "Az utóbbi időben sok baja volt Szentes városának Csongrád megye vezetőivel, s e harcban a városi tisztikar nem a hitvány meghunyászkodás, hanem a város érdeke és joga védelmében a komoly, férfias helytállás tényezője volt, s ez fokozta a tisztikar mellett oda a közbizalmat, amilyennel Szentesen eddig még semmiféle magisztrátus nem bírt."

A tüntetésszámba menő tisztújítás további lépésekre sarkallta a megyét a város vezetőivel szemben. Az egyre gátlástalanabbá váló támadások hatására Szentesen egy új eszme kapott lábra, amelynek lényege: a város közönsége a vármegye tűrhetetlenné vált gyámkodásának megszüntetése érdekében mondja ki, hogy Szentes rendezett tanácsú várost önálló törvényhatósági várossá kívánja átalakítani. A képviselő-testület előkészítő bizottságot alakított a végrehajtás módozatainak kidolgozására. Mivel ez Csongrád vármegye megszűnését jelentette volna, sokan azt remélték, hogy a megye lépéseket tesz majd a békesség helyreállítására. Ez azonban hiú ábrándnak bizonyult. A támadások változatlan erővel folytatódtak, s mind több személyre kiterjedtek. 1891 tavaszán a megye területén összesen 36 fegyelmi vizsgálat volt folyamatban, ebből 15 a szentesi elöljáróság 4 tagja ellen. A városi főjegyzőt hivatalvesztésre ítélték, amely általános felháborodást váltott ki, és közvetlen kiváltója lett egy minden eddigit felülmúló megyeellenes akciónak.

A városi képviselők elhatározták, hogy egy népes delegációt küldenek a miniszterelnök-belügyminiszterhez, s azon keresztül kérvényezik a főjegyző ellen hozott ítélet hatályon kívül helyezését. Ezen túlmenően a delegáció feladatává tették, hogy feltárja azt az áldatlan viszálykodást, amely a megye és a város között már huzamos ideje folyik, s amelynek egyenes következménye a kifogásolt ítélet is. A küldöttség vezetésére felkérték Horváth Gyulát, a város díszpolgárát, és Törs Kálmán országgyűlési képviselőt.

A készülő tiltakozó akció iránt a vártnál is nagyobb érdeklődés mutatkozott. Már az értekezlet napján 68 szentesi polgár jelentkezett a delegáció tagjául, időközben pedig a csongrádiak és a mindszentiek is jelezték, hogy részt kívánnak venni a küldöttségben. A szervező bizottság végül 100 főben határozta meg a monstre deputáció létszámát. A csongrádiak és a mindszentiek csatlakozása azt eredményezte, hogy a szentesi sérelmek kiegészültek a megye többi településeinek hasonló panaszaival, ezáltal a delegáció elsődleges feladatává az általános Csongrád megyei viszonyok feltárása vált.

A 100 tagú küldöttség 1891. április 22-én utazott a fővárosba. A délelőtt folyamán részt vett a parlament ülésén, ahol két interpelláció hangzott el a Csongrád megyében uralkodó állapotokkal kapcsolatban. Az interpellációkra válaszoló miniszterelnök gyors intézkedéseket ígért a felsorolt sérelmek orvoslására. A népes delegációt délután fogadta Szapáry Gyula miniszterelnök-belügyminiszter. A küldöttséget Horváth Gyula, Helfy Ignác, Törs Kálmán, Komjáthy Béla és dr. Heltai Ferenc vezette. A Csongrád megyei vezetés elleni panaszokat tartalmazó terjedelmes emlékiratot Horváth Gyula nyújtotta át, élőszóban is előadva a legfájóbb sérelmeket. Részletesen kitért a szentesi elöljáróság tagjai ellen folyó kíméletlen üldöztetésekre, melyekért a főispánt és alispánt tette felelőssé. A miniszterelnök ezúttal is ígéretet tett a bajok orvoslására, de nyomatékosan kérte a küldötteket, hogy higgadtan várják be a folyamatban lévő fegyelmi vizsgálatok eredményét. A delegáció bizakodva távozott. A fővárosi lapok napokon át címoldalon foglalkoztak a Csongrád megyei állapotokkal.

Alig egy hónappal a 100-as küldöttség útja után, megérkezett a miniszterelnök leirata, amely megerősítette a szentesi főjegyző hivatali állásából történő elmozdítását. Nem sokkal később egy újabb leirat elutasította a polgármester fellebbezését, és több tisztviselő ellen további vizsgálatot és vagyonzárlatot rendelt el. A méltatlan eljárás miatt Sarkadi Nagy Mihály polgármester benyújtotta lemondását. Utódát a vármegyének csak szuronyos fedezettel sikerült megválasztatnia, tehát folytatódott a közéleti botrányok sorozata.

Labádi Lajos