Búcsú Földi Vilmos kollégium-igazgatótól

Hát elment Földi Vilmos tanár úr is! Sokan emlékezhetnek rá, a Terney Béla Kollégium élén őt követő két igazgató különösen. Mi hármasban: Vilmos, Mátéffy Zoltán és e sorok írója gyakran együtt jelentünk meg városi ünnepségeken, kiállításokon s egyéb kulturális programokon. Sokat beszélgettünk, rendszeresen megünnepeltük egymás névnapját… De Vilmos már odaát van. Finom humorának, barátságos, huncutkás mosolyának emléke talán enyhíti gyászunkat.

Ki is volt ő?

1933. február 26-án született Kevermesen. Iskolába itt, Gyulán és Makón járt, utóbbi helyen népi kollégista és kiváló tanuló volt. A szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban érettségizett, felvették az egyetemre. Magyar–történelem szakos középiskolai tanárként végzett a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán.

Későbbi feleségével, Boldis Annával évfolyamtársak voltak, együtt is kaptak állást Szentesen általános iskolában. Ezt követően főhivatású nevelője majd igazgatója volt a szentesi Középiskolai Fiúkollégiumnak, amely megbízatását 1992-ig töltötte be. (Az intézmény 1976-ban került jelenlegi épületébe egyesítve a fiú- és leánykollégiumot.) Jó kapcsolatokat alakított ki a középiskolákkal, szaktárgyait tanította is ezekben. Felelős vezetők, kiváló művészek, sokan vallják kedves tanáruknak, meghatározó nevelőjüknek.

A kollégium világa egész életét meghatározta; a gyerekek szeretete, a nevelőtársak tisztelete, önállóságuk támogatása jellemezte vezetői munkásságát. Szakmai felkészültsége révén a tanácsokért hozzáforduló kezdő kollégiumi nevelők és vezetők mindig számíthattak a segítségére. Pedagógiai tanácskozásokon lelkesen osztotta meg tapasztalatait a résztvevőkkel. Számos újságcikk szerzője is, amelyekben főként a kollégiumi élettel kapcsolatos gondolatait, emlékeit fogalmazta meg, népszerűsítve a Terney Béla Kollégiumot.

Egész életében szívesen és aktívan sportolt. A tenisz és az úszás különösen kedves volt számára. A sport szeretete a kollégiumi sportolási feltételek javítása terén is megnyilvánult.

Barátságos, jó kedélyű pedagógus volt. Szívesen vegyült el a diákok körében, tudott a gyerekek nyelvén beszélni. Értette a tréfát: a kollégiumi farsangi karneválokon a diákok gyakran "megjelenítették" őt, többek között úgy, amint tolta a kerékpárját, s hallgatta a kezében tartott kisrádiót… A nevelőtestületi közös ünnepeken is megcsillantotta humorát: egy-egy kis írás, versike, bennünket megviccelő fricska mindig hangulatot tudott teremteni.

Évtizedeken át titkára volt a Pedagógusok Szakszervezetének. A város és környéke sok száz pedagógusának, technikai dolgozójának képviselte az érdekeit; közvetítette problémáikat a városi, a megyei és az országos fórumokra. A vélemények ütközése esetén mindig lehetett számítani emberségére, humorára, jóindulatára.

Nyugdíjas éveiben sem szakadt el a kollégiumtól: egy ideig nevelőtanári munkát is végzett. A kollégiumi nevelés megújításában aktívan segítette utódait.
Ő hozta létre a volt kollégisták támogatására építve a Kollégiumi Baráti Kört. Gyakran összejöttek az "öreg koleszosok", s nagy élmény volt mindig az emlékezés. Az intézmény más rendezvényein is szívesen vett részt. Folyamatosan jelen volt Szentes közéletében. A nyugdíjas pedagógusok klubjában is nagyon szeretett tevékenykedni. Udvarias modora révén idős korában is szeretet övezte. Tevékenységét az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, Szakszervezeti Munkáért arany fokozat és Szentes Városért Emlékéremmel ismerték el.

Kedves Vilmos! Őszintén fájlaljuk távozásod, emléked továbbra is köztünk él. Nyugodj békében!

Kollégáid és hajdani tanítványaid nevében:

Takács Pál