Dr. Papp Zoltán főorvos

Bugyi István Emlékérem egyik kitüntetettje:

A Bugyi István Emlékérem kiadásáról még 1988-ban döntött a Tudományos Bizottság. Az elismerést először dr. Zsoldos Ferenc kapta. Azóta minden évben kitüntetnek egy-egy orvost a kórházban végzett kiemelkedő munkásságáért. Idén dr. Papp Zoltán sebész főorvos részesült az elismerésben.

Ő az az orvos, aki még személyesen ismerte a professzor urat. Meg is említi, most lesz halálának a 30., valamint a kórházban a sebészet élére történt kinevezésének a 80. évfordulója. Azt mondja nagy megtiszteltetés a számára, hogy a kerek jubileumon veheti át a kitüntetést.

– Tudjuk, nagyra becsüli a professzor urat, olyannyira, hogy könyvben is megemlékezett róla.

– Rendkívül karizmatikus egyéniség volt, rendkívüli intelligenciával bírt. Nagyon szerette a hivatását, a betegeket, rendkívül kollégális volt, mindig is türelmes, szolgálat- és segítőkész. Élete a munkája volt. Sokoldalú egyéniség.

– Beszéljünk önről. Miért éppen ezt a szakmát választotta?

– Édesapám körzeti orvos volt, gyerekszobánk a rendelő mellett helyezkedett el, talán ez a közelség hatott rám, édesapám betegekhez való jó viszonya például. Azután a családban is praktizáltak orvosok. Hatodik-hetedik osztályos lehettem, amikor kezdtük tanulni a biológiát, akkor már természetes volt a számomra, hogy orvos leszek. Adott volt a lehetőség, édesapámék nem beszéltek le róla, de nem is beszéltek rá. Tanulni kellett, voltak normák. Azt mondták, támogatnak. Felvettek a Szegedi Orvostudományi Egyetemre, majd harmadéves koromban eldöntöttem, hogy sebész leszek.

– Az egyetem után mindjárt Szentesen kezdett el dolgozni?

– Igen, ez az első munkahelyem. Előtte többször voltam itt egy-egy hónapot gyakorlaton. Akkor megfogott a kórház fantasztikus légköre, hangulata, amit még a 70-es–80-as években Bugyi professzor és nagyszerű csapata plántált el a kórházban. Itt szakmaiságról volt szó, nem vittek politikát a dologba. Más kórházakban is voltam gyakorlaton, de nagyon örültem, hogy ide jöhettem dolgozni.

– Neveket említ…

– Szívesen visszaemlékszem Badó tanár úr tanító munkájára, dr. Tari Gábor műtéteire, akkor éppen dr. Zsoldos Ferenc vezette az osztályt. De másokat is említhetnék. Természetesen én is végigjártam a kötelező szamárlétrát, első osztályvezetőm dr. Gergely Mihály professzor, őt követte dr. Petri István, aki szintén kiváló főnök, sokat köszönhetek nekik, ők tanítottak meg a sebészet alapjaira. Mindig ott voltak mellettem, segítettek.

Lokálpatrióta. Azt mondja, a kórházért, a városért dolgozik. Az előző ciklusban tagja volt a képviselő-testületnek, most külsősként segíti az önkormányzat mun-
káját. A Szentes–Csongrád Rotary Klub tagjaként segítőkészségéről tesz tanúbizonyságot.

– A tudományos ülésen mit hallhatunk öntől?

– Annyi mindent mondtak már a professzor úr különcségeiről, beszéltünk az irodalomhoz való vonzódásáról, humoreszkjeiről, ezt nem akarom megismételni. Helyette egy kis kórháztörténetet kap a publikum, a kórház fejlődéséről lesz szó 1873-tól napjainkig, azután az érsebészetről tartok kiselőadást.

Lovas József