2010. december 3.

A Graffiti Klub nem adja fel

Új kormányzat, új prioritások. Debrecenben futballstadion épül (kormányhatározat van róla), ha úgy vesszük, a kultúra asztaláról lesöpört péterfillérekből. Tény, hogy a legendás szentesi rock-klub, a Graffiti azt a néhány százezer forintot sem kapta meg, amit az ún. PANKKK pályázat keretében "hivatalosan" elnyert, sőt - koncert-programokat "előfinanszírozva" - felhasznált. Most jól jönne az a pénz, hiszen a szervező, Arató Mátyás (immár egyedül) ismét kitárja a patinás helyiség kapuit.

Különös játéka a sorsnak, hogy a nyitás időpontját nem ő határozta meg, hanem a miskolci Bohemian Betyars, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy - ingyenes koncert keretében - ők léphessenek elsőként színre a klubban. November 27-én érnek rá, a dátum ily módon tehát determinált. De kik ezek az avasi "bohém betyárok"?

Nos, akik jelen voltak az előző szentesi koncertjükön, éltes korukig emlékezni fognak rájuk. Lévén, a fiatal erőkből álló, tavaly alakult zenekar - személyes ajándékképp - egy-egy kupica jóféle házi pálinkát kínált a belépőjegy mellé, és osztott bőséges repetát buli közben, mintegy a Hegedű, bor, pálinka című potenciális slágerük jegyében!

A bónusz pálinkamérés ezúttal elmarad (cserében, mint jeleztem, a belépődíj-fizetés is), a muzsikálás azonban nem! A zenekar helyét megjelölendő a rock széles palettáján, egyszerűség kedvéért azt mondanám: ők a magyar Gogol Bordello. Magyarán: a punk, az etno és a ska elemeit keverik pörgős, lendületes tempóban, cigányos zenei ízekkel elegyítve. A saját számaik egyre kiforrottabbak, előadásaik egyre magabiztosabbak. A Bohemian Betyars nem a jövő: a jelen nagy ígérete! Nem véletlenül lépnek fel gyakran a Szentesen is sikereket aratott Paddy and the Rats előzenekaraként.

Jogos a kérdés: hogyan tovább a Graffitiben? Egyelőre a hosszú hétvégi, klub-szerű nyitva tartás biztos csak (sok zenei DVD-vel), és a decemberi fellépők. Köztük az Effeta, az Enemy Efforts és a már említett Paddy and the Rats. A jövő évre nézve pedig zajlik az egyeztetés azokkal a bandákkal, akik a puszta létezésükkel hajlandók megfellebbezni az élő rock-kultúra terhére kirótt halálos ítéletet.

Olasz Sándor