Ha nem ér rá a Télapó.

Molnár JózsefA gyerekek számára a december tele van meglepetéssel és ünnepvárással. A legkisebbeknek a leghőbb vágyai közé tartozik, hogy személyesen hozza el az ajándékot a Télapó. Mi, felnőttek pedig olykor besegítünk, hogy teljesüljön ez a vágyuk. Ha őt magát nem is láthatjuk vendégül, egy "helyettesét" bízzuk meg azzal, hogy valóra váljon a gyerekek óhaja.

Szinte még maga is gyerek volt, amikor 15 évesen, drámai tagozatos diákként először öltött Télapó jelmezt Szilágyi Gábor. Egy cég ünnepségén kellett a dolgozók gyermekeit megajándékozni. A dolgok szépen mentek, egészen addig, amíg a soron következő "kislányról" ki nem derült, hogy szinte Gáborral egyidős és legalább egy fejjel magasabb tőle. A komikus helyzetet humorral oldották fel: a leányzónak is el kellett énekelni valamit ahhoz, hogy az édességhez hozzájusson. A hétévi téla-póskodás során rengeteg mulatságos esete volt, az egyik legemlékezetesebb az utolsó évben. Sok családhoz kellett menni, jelmezben járta a várost az autójával. Késésben volt és csak egyetlen embert látott, akitől a pontos idő után érdeklődhetett: egy erősen ittas férfit. Gábor letekerte az ablakot, az illető felvilágosította, majd már csak a visszapillantó tükörből látta, amint a kerékpárt is elhajítva, cifra káromkodás kíséretében érte a felismerés, hogy ". ez meg a Mikulás volt!"

Szilágyi GáborÚgy tűnik, a "Télapókat" azonos munkahelyre viszi a sors, hiszen Gábor egyik kollégájának, Molnár Józsefnek szintén hosszú éveken keresztül része volt abban, hogy a kicsik egyik legszebb emléke legyen a vele való találkozás. Sok idő telt el, de még ma is elérzékenyül, ha az a több tucatnyi roma gyerek jut az eszébe, ahova egy alkalommal ki kellett mennie. Körbevették az autóját, a zsákból előkerült néhány maréknyi cukorral mérhetetlen örömet szerzett nekik. "Áldja meg magát az Isten" - mondta egy testes asszonyság a műsor végeztével - "itt a telepen még soha nem járt a Mikulás." De ne gondoljuk, tette hozzá József, hogy a felnőttek nem tudtak ugyanilyen gyermeki csodavárással örülni neki. Jelmezben vitt csomagot a felesége kezelőorvosának. A rendelőintézet folyosóján, izgatottan, mint egy kisgyerek, rohant végig a nővérke és lelkesen kiabálta: főorvos asszony, a Télapó keresi magát! A megajándékozott szóhoz sem jutott, később telefonon elmondta, hogy őt felnőtt életében még soha nem érte ilyen kedves meglepetés.

Akkor is, ha már felnőttünk, higgyünk bátran a mesében, örüljünk az ünnepeknek. Ha valaki kedvet kapott a Mikulás szerephez, csak biztatni tudjuk, a hiteles alakításhoz elég, ha maradt benne valami az egykori kisgyerekből. És a riportalanyokat elnézve nem árt, ha kék a szeme.

Kép és szöveg:
K. E.