Nagyok voltunk

Egyre többen gondoljuk úgy, hogy nincsenek véletlenek. Jön egy telefon, hogy legyél itt és itt, ekkor és ekkor, majd meglátod miért... Így jártunk mi is négyen: Eszter, Zoli, Géza és e sorok írója.

Kétkedő lelkesedéssel jelentünk meg gyermekeink iskolájában, a "Petőfiben", ahol már zsibongó lurkók kis serege fogadott bennünket és persze Szemerédi Andrea és Jusztika tanár nénik. Pár perc után kiderült, hamarosan tv-s "celebek" leszünk, ugyanis a Hungerit Zrt. jóvoltából részt vehettünk a TV2 műsorán szereplő Nagy Vagy sportvetélkedő felvételén.

Első hallásra megrettentünk (én nemet mondtam), de jobban átgondolva, hogy miért is ne? Belevágtunk. Még aznap megalakult kis csapatunk, melyben 2 felnőtt nő, illetve férfi, továbbá 2–2 felsős és 2–2 alsós fiú és lány szerepelt: Hajdúné Eszter, Rónyai Zoltán, Kósa Géza Zsolt, Szabó Kriszti, Endrédy Luca, Bugyi Andris, Urbán Dominik, Berki Blanka, Katona Hajni, Varga Valter és jómagam.

A gyakorlásra mindössze 3 napunk volt, ezért még aznap délután nekiláttunk a feladatok megbeszéléséhez. A szárazföldi gyakorlatokkal indítottunk.

A zsákban ugrálás és a szárazföldi síelés csak a kezdet volt, a valódi megmérettetés az uszodában várt ránk. Lurkóink számára minden természetes volt, mi felnőttek viszont most aztán valóban megtudhattuk, vannak-e még "rejtett" tartalékaink. (A december 19-i, vasárnapi adásból, melyet a TV2-n délelőtt 10 órakor láthatnak a nézők, minden kiderül.)

Egy szombat hajnalon útnak indult kis csapatunk a főváros felé. A budapesti Sport-Max épülete előtt hatalmas tömeg gyűlt össze, az ország minden szegletéből érkeztek csapatok szurkolóikkal együtt. Két óra is eltelt várakozással, mire sorra kerültünk és a tengerek rettegett kalózaivá váltunk. Csapatkapitányunk, Zoli, segítő celebünk pedig Rippel Viktor erőművész volt. Egyszerre 6 csapat mérte össze tudását, minden csapat élén 1–1 ismert személlyel, mint Szandi, Damu Roland vagy a volt focista Vince Ottó.
Hatalmas küzdelmek, igazi játékhangulat uralkodott az uszodában. Az eredményt még nem közölhetjük, anynyit viszont elárulhatok, hogy gyemekeink kimagasló teljesítményt nyújtottak.

A "vizes" versenyszámok után, 6 óra elteltével került ránk újból a sor, amikor is a szárazföldi gyakorlatokon bizonyíthattunk. Ami a lelátókról egyértelműnek és könnyűnek tűnt, rögtön rácáfolt a gyakorlat. Összetartásunk, lelkesedésünk azonban töretlen maradt egészen a verseny végéig és szurkoló táborunk is kitett magáért.

Estére – érthetően – mindenki kifáradt, de egy emberként nyugtáztuk, hogy fantasztikus, felejthetetlen élményben volt részünk. Azt gondolom – Szentes szíve dobogott bennünk – magunkkal vittük a város ritmusát, jókedvét, fiatalos lendületét, kitartását és együtt skandáltuk sírva-nevetve: HAJRÁ PETŐFI! NAGY VAGY SZENTES!

Fazekas Andrea