Hagyományt is őriznek munkáikkal

A művelődési központ szakkörei, klubjai közül több is kerek évfordulót ünnepel idén, közéjük tartozik a Szentesi Díszítőművész Kör is, mely 30 éve működik töretlen lelkesedéssel. Ismét eltelt öt év, ez pedig a kör életében annyit jelent, hogy újabb varázslatosan gazdag kiállításra készülnek munkáikkal a Tokácsli Galériában.

A kör egyidős a foglalkozásaiknak helyet adó ifjúsági házzal, 1980 szeptemberében alakultak meg, a Pankotai Állami Gazdaságban működő hímzőkörből jöttek az asszonyok. Néhányan még ma is köztünk vannak, és kézimunkáznak, büszkélkedik Szemerédi Endréné, aki a kezdetektől vezeti a csoportot. Alakuláskor 40-en voltak, ma még kicsivel ennél is többen. Siker, hogy fiatalabbakat is meg tudtak szólítani, a legifjabb tag huszonéves, a legidősebb 84 esztendős.

Irigylésre méltó közösség alakult belőlük, ez is büszkeségük. Ahogy vezetőjük elnevezte őket, a "csicserehad", mint 30 éve mindig, hétfő délutánonként 4 és 7 óra között szokott összegyűlni, alkalmanként 25-30 fővel. Ilyenkor korántsem csak a közös munkáról szól a foglalkozás, mert megtárgyalják a hét eseményeit, ha szükséges, egymás segítségére is vannak. Sőt, az alkotóhelyiségen kívül is mozgolódnak. Ma már hihetetlen, évtizedekkel ezelőtt mi mindent meg tudtak valósítani sok kultúraszervező bizottság és a szakszervezetek segítségével. Régebben még aktívabbak voltak, hiszen felkutatták a hímzéskultúra tájait, eredetiben csodálták meg a matyóföldi, palócföldi vagy a rábaközi hímzéseket, de ellátogattak kicsi falvakba, Karádra, Buzsákra is, ahol szintén értékekre leltek, meséli Irénke. A szervezett munka következtében 5-6 év alatt feldolgozták a tájegységek anyagát, így ez a tanmenet szerinti tevékenység lazult, ma már mindenki a saját érdeklődésének megfelelő munkával foglalja el magát, kinek a palóc-, kinek a matyó hímzés a szíve csücske.

Kirándulásokat ma is szerveznek, igaz, az utóbbi 20 évben már önerőből. A művelődési központnak azonban több okból is hálásak: az intézmény támogatásával közösen színházi előadásokra juthatnak el, s az ifjúsági házban, miután kinőtték a korábbi helyiséget, megkapták a játéktermet, ahol már mindanynyian elférnek, s nagy szekrényeket is biztosítanak számukra. Rendszeresen kiállítanak a könyvtárban, nem rég a szegedi alsóvárosi művelődési központban egy hónapon át voltak jelen 70 darab falvédővel, a közeljövőben a makói Hagymaházban is bemutatkoznak.

Céljuknak a hagyományőrzést tartják. A közösség titka az egyéni érdek nélküli, közös érdeklődés, meg az, hogy az ember társas lény, az aszszonyok még inkább. A kézimunkázás gyógyszer, örömforrás számukra, de ízlésformáló ereje is van. Ez utóbbi abban nyilvánul meg, hogy a tarka hímzések csodálatától eljutottak a fehér hímzés egyszerű tisztaságához. Megoszlik az érdeklődés a csoportban: vannak horgolók, gyöngyfűzők, van, aki ámulatba ejtően köti a csipkét, a hajós csipkének is van szerelmese, a gobelin hatását mutató keresztszemes hímzés térhatású képeket varázsol a helyiségbe. Ezeket az alkotásokat, mintegy 200 darabot viszik a Tokácsli Galériába, ahol jövő csütörtökön, december 2-án 17 órakor nyílik a gyűjteményes kiállításuk. Más értékes alkotókat is meghívtak, így három fafaragó, Kulbert György, Horváth Sándor és Tóth József munkái is együtt láthatók, mellettük a népi bútorfestő, Kovács Ivánné is bemutat néhány alkotást, valamint a Kurca-parti foltvarrókat is meghívták. Irénke azzal is csábít a valóban különlegesnek ígérkező tárlatra, hogy délutánonként egy-egy tag beül a galériába, s tőlük bárki ellesheti a lyukhímzés, a gobelin és az angol madeira fortélyait.

Darók József