Feltáncoltak a vb-dobogóra

Mikes Anna, László Csaba és Szatmári-Nagy SzilviaNépes csapat utazott kisbusszal, autókkal, több turnusban az osztrák fővárosba a László Csaba-Mikes Anna párost buzdítani a tíztánc világbajnokságon. A Szilver többszörös magyar bajnok párosa képviselte országunkat november 20-án 32 nemzet között a versenyen. Várható volt, hogy a korábbi 4. helyről előrébb tudnak lépni a folyamatosan fejlődő táncosok, de a helyszín közelsége is csábító volt. Annáék számára nem volt idegen a Stadthalle, hiszen rendszeresen szerepelnek a bécsi sportcsarnokban open-versenyeken, sőt a standard Európa-bajnoki döntőbe is itt jutottak be néhány éve.

Míg az adventre már teljesen díszbe öltözött városban a punch felirat volt a legelterjedtebb, a csarnokban a finale (döntő) szó hangzott el legtöbbször a műsorközlő szájából. Ugyanis négy finálét is láthatott a közönség, párhuzamosan latin és standard versenyeket rendeztek, igen jó nemzetközi mezőnynyel. Este az az ünnepélyes megnyitón jelentették be, hogy a versenytánc felkerült az olimpia műsorára. Szatmári-Nagy Szilvia úgy fogadta a hírt, hogy mindig tudta, eljut ő még olimpiára valamelyik tanítványával. Ezúttal azonban még másra kellett koncentrálnia a Szilver vezetőjének, hiszen az öltözőben biztatta táncosait, segített az öltözésben, smink-készítésben. Hogy milyen iszonyúan nehéz napjuk volt, a számok szemléltetik legjobban: nyolc kört táncoltak, körönként 5, összesen két óra tiszta tánccal, a körök között 25 percnyi szünetekkel, délután fél 3-tól éjfélig. Mivel egyfolytában tévéstábok faggatták a világbajnokság egyik esélyeseként kezelt magyar táncosokat, ez a röpke pihenésre szolgáló idő sem a relaxálásról szólt.

A közönség ebből mit sem vett észre, hiszen mindenki élvezte a latin táncokat, melyek részben a kivágott ruhák miatt, és mimikával kísérve igazán alkalmasak a szórakoztatásra, főleg, ha centikkel a néző orra előtt csak neki játszanak a szamba, csacsacsa, rumba, paso doble és a jive ritmusára. A döntőre jött meg igazán a közönség hangja, a túlbuzgó dán tábort igyekezett két szentesi csapat is túlharsogni. Ott ült az első sorban az Árpád Agrár Zrt. elnöke, dr. Csikai Miklós a feleségével, valamint Holman István vezetésével a Szentesi Hitelszövetkezet néhány munkatársa is a helyszínen szurkolt. A döntőbe a hat legjobb kettős jutott.

Aztán lement az utolsó tánc. Amikor a szlovéneket hirdették ki negyediknek, sokak szívéről leesett a kő, hiszen ez azt jelentette, már biztosan érmesek Csabáék. Mint utóbb kiderült, csak a laikusok számára volt ez izgalmas, a szakmabeliek világosan látták a különbséget az első három és a többiek között. A Szilver kiválóságai a bronzérmet kapták, az orosz Imametgyinov-Nyikolajeva és a győztes dán Bitsch-Will-iamson páros mögött.

Erre lehetett számítani, mondta percekkel az eredményhirdetés után Anna és Csaba. A teljesítményükkel elégedettek voltak, csak a latinjuk lehetett volna erőteljesebb a fináléban, úgy érezték, az elődöntőben jobban ment. Az elért bronzérem évek munkája, mióta összeálltak, erre készültek, hangzott Annától. Remélik, ez még nem azt jelenti, hogy mostanra révbe értek, jók a kilátások a jövőre nézve is.

A kimerítő verseny után egy héttel már a standard vb-n kell helyt állniuk, de a szentesi közönség idehaza is megcsodálhatja a világon a harmadik legjobb táncospárt, hiszen nem hagyják ki a december 4-én a sportcsarnokban sorra kerülő tíztánc ranglista-versenyt sem.

Örömre ad okot, hogy tíz-táncban még nem ért el magyar páros ilyen sikert.

Kép és szöveg:
Darók József