Szabó Zoltán Ferenc

Új arcok a képviselő-testületben

Szentesen született 1972-ben. Általános iskolai tanulmányait az akkori Kossuth Téri Általános Iskolában végezte, majd a Pollák Antal Műszaki Szakközépiskolába felvételt, ahol leérettségizett, de a technikus képzésben már nem vett részt. Helyette a Budapesti Nemzetközi Kapitányság toborzóján a BRFK-hoz jelentkezett, 1990-től elvégzi a csopaki rendőrtiszthelyettes-képző szakiskolát, azt követően a VIII. kerületben egyenruhásként szolgált, majd a VI-VII. kerületben – pályázat útján – nyomozóként folytatta a rendőri munkát.

Egészen a 90-es évek közepéig, amikor is leszerel a rendőrségtől. Nem sokáig marad szülővárosában, egy budapesti cégnél biztonságszervezői szakképesítést szerez, minek utána Bicskén a Spaar áruházlánc központi raktárának a vezető rendész státuszát tölti be 1997-ig. Újra Szentes az időközi célállomás, majd három év után Angliába megy.

A miértre így válaszol:

– Azért mert idehaza nem igazán láttam jövőképet. Elégedetlen vagyok a rendszerváltással. Ott álltam a Pollák lépcsőjén és 18 éves fejjel vártam, hogy valami más fog történni, valamiféle fordulat. Azt látom, hogy a politika végett barátságok mennek tönkre, látom, hogy semmilyen becsület, tisztesség nem jelent semmit, csak a pénz.

A szigetországban közel öt évet tölt el, nyelvet tanul és elsajátítja a kertépítés tudományát. Először egy farmon dolgozott, majd London következett, a fővárosban közel három és fél évig gondozta a szebbnél szebb kerteket. Azt mondja, lehetősége lett volna, hogy Károly herceg kertésze legyen, igaz, fizetéssel nem járt a munka, "csupán" teljes ellátással, de a végén nagyszerű oklevél birtokosa lehetett volna. Mint mondja, maga a herceg is sokat dolgozott a kertjében.

– Kedveltem a humorukat, figyeltem a politikájukat, mindamellett a hazai eseményeket is. Megvan bennük az angol hidegvér, az együttgondolkodás. Anglia nekem feszültségmentes társadalomnak tűnt, ahol rendes, normális, kiegyensúlyozott munkával lehet dolgozni, pénzt keresni. Én azt mondom, a fiatalok bátran menjenek ki külföldre, szerezzenek tapasztalatokat, gyakorlatot, de azután jöjjenek haza, segítsenek az országot felépíteni. Hiszem, azt a 60–70 év lemaradásunkat velük hamarabb tudjuk lefaragni. Ami még jellemzi az angolokat: van aki 140 kilométert utazik naponta a munkahelyére és vissza. Igaz, ott 220-al mennek a vonatok. A család oda költözik, ahol jobb állást, több fizetést kap. Nem földhözragadtak, mint mi.

– Miért gondolta meg magát, hogy hazajöjjön?

– A honvágy miatt. Olykor olyan erősen belénk mar, hogy sírhatnékja támad az embernek. Úgy éreztem, haza kell jönnöm, az ott megszerzett tudást itt kamatoztatnom kell. Hobbi szinten foglalkozom a kertészkedéssel, gondolkodom azon is, hogy a biztonságtechnikai rendszerbe viszszatérjek. A képviselői tagság sok időt elvesz, mivel egyedül vagyok "Jobbikos" a testületben, mindenre oda kell figyelnem, hogy a lehető legjobb rálátásom legyen a dolgokra. Felére csökkent a képviselők létszáma, több a dolog. Az egészségügyi, szociális és lakásügyi bizottság tagjaként elsők között 30 kérelmet kellett elbírálnia képviselő társaival. Mint mondja 62 család sürgősségi döntésre vár. Oké a létszámszűkítés, de a problémák, különösen a válság hatására megszaporodtak. Aki komolyan veszi, annak így totál egészemberes feladat az egész. Amelyeket meg kell oldani. Nem hiszem azt, hogy a szűkítés spórolást eredményez.

– Mikor kezdett foglalkozni a politikával?

– 2005 táján a körülöttem zajló történések láttán úgy éreztem, hogy a közéletben tudnék valamit tenni. 2006-ban csatlakoztam a Fideszhez, majd 2010. februárjában a Jobbik Magyarországért Mozgalomhoz. A Mozgalom születése óta figyelemmel kísérem a Jobbik tevékenységét. A helyi szervezet felkért kampányfőnöknek, felépítettük a csapatot úgy, hogy képesek voltunk minden körzetben embert állítani, helytállni polgármester-jelöltestül együtt. Egyéni körzetben nem tudtunk nyerni, listáról egyetlen mandátumot szereztünk. Szervezetünk titkos szavazáson döntötte el, ki legyen az első a kompenzációs listán. A legtöbb szavazatot én kaptam, így kerültem be a testületbe.

– Elmondta, nagyon várták már október 3-át.

– Igen, és személy szerint meg vagyok elégedve, hogy 1057 választópolgár ránk szavazott, és arra gondolt, hogy egy radikálisabb, egy nemzetiebb párt képviselje őket. Nem volt könnyű dolgunk, hiszen olyan arcok indultak a helyhatósági választáson, akik koruknál, bejáratottságuknál fogva, munkásságuk folyamán ismert emberek voltak. De örülünk annak, hogy nem tűntünk el a politikai sülylyesztőben, ott vagyunk a testületben, mindenben véleményt tudunk formálni. A legfőbb célunk az volt, hogy a testületbe bekerüljünk, és ezt el tudtuk érni.

Lovas József