Gyújtsuk meg az első gyertyát

Advent, maga az ünnep. Jelentése: Az Úr eljövetele. Az Advent a Szent András ünnepéhez legközelebb eső vasárnappal kezdődik, és négy hétig tart, bár az utolsó hét teljes. Sok érdekességet tudhatunk meg erről az egyházi ünnepről. Többek között azt is, hogy jellegzetes színei a viola és a rózsaszín. A viola az összeszedettség, a szent fegyelem és bűnbánat színe. Ezeket a színeket viszont ne tévesszük össze az adventi koszorú színeivel, melyek a zöld, piros és az arany.

Készülődés, várakozás, sütés-főzés, takarítás... De vajon hogyan éljük meg ezeket a jeles napokat? Ennek jártunk utána és kérdeztünk meg két különböző korosztály – eltérő körülmények között élő – képviselőjét. Elsőként egy nagycsaládban élő lányt faggattunk, foglalkoztatja-e az ünnep előtti készülődés?

Varga Kamilla 17 éves, angol szakos gimnazista. Négyen vannak testvérek, ő a legidősebb, öccsei 14, 11 és 7 évesek.

– Igen, tudom mi az advent. Pontosan nem emlékszem, hogy mióta és honnan ismerem a szót, de talán anyáéktól hallottam még kicsi koromban. Várakozást és készülődést jelent. Az ünnepi készülődést jobban szeretem, mint az ünnepet, mert, akkor már "múlik" minden.

Otthon fel szoktuk díszíteni a lakást. Főleg mostanában nagyon szép, mert a szüleim évek óta gyűjtik a karácsonyi dekorációkat és most már mindegyikünk szobájába jut valami. Adventi asztali dísz is van, amin a gyertyákat mindig én gyújtom meg, bár ezen elég sokszor vita van az öcséimmel. Előfordult már, hogy egy gyertyát négyszer gyújtottunk meg, hogy igazságos legyen.

Tetszik még az is, – főleg este – ahogyan a kirakatok és utcák ki vannak díszítve. Bár voltam már külföldön adventkor, nekem mégis Szentes a legszebb. Ezekben a napokban a barátnőimmel is többet sétálunk a városban, nagyobb a forgatag, jobban él a város. Szóval ilyenkor minden más, főleg, ha még a hó is esik. Ha szavazni lehetne valamelyik ünnepre, én az adventet választanám. Ez a legizgalmasabb, a legszínesebb...

A fiatalos lendület után komolyabb vizekre eveztünk, ezúttal egy egyedülálló hölggyel beszélgettünk. Tóth Rita, idegenvezető így válaszolt:

– Számomra kicsit idegen ez az ünnepi készülődés, de nem feltétlenül azért, mert egyedül élek. Gyermekkoromban még nem volt divat az adventi gyertyagyújtás. A szüleimmel csak szenteste gyújtottuk meg a gyertyákat a fenyőfán. Kicsit "felvett" ünnepnek tartom, más, nyugati kultúrák hagyományának. Talán maradi vagyok, de még asztaldíszt sem vettem. Díszíteni azért szoktam a lakásban, de csak 1-2 nappal karácsony előtt. A barátaim hívtak már gyertyagyújtó "bulira", ami egy pohár finom forralt bor és süti mellett jó hangulatban telt. Azért, hogy ne keserítsem el az olvasókat, annyit elárulok, hogy a mézeskalácsot és a hókiflit már jóval az ünnep előtt megsütöm. Végül is mondhatjuk, hogy ez az én adventi készülődésem.

Önök hogyan töltik a várakozás heteit? Szorgoskodnak, vagy pihennek? Esetleg a nagyi régi receptjeit próbálgatják, hogy tökéletes legyen a karácsonyi menü? Bármit is tesznek, higgyék el: Az ünnep önöktől szép, mert mindenki magában hordozza a csodát!

(folytatjuk)

F. A.