2010. november 12.

Jó kép, rossz kép?

Gondolatok a festészetről

Amióta ember él a földön, alkot. Képeket is. Gondoljunk például az altamirai barlangrajzokra. Az ember által alkotott képeknek különböző korokban más-más szerepe volt, vadász-mágiáktól Isten dicsőítéséig. Ilyen szempontok szerint változott a képek megítélése is.

Luther 1522-ben egy prédikációjában azt mondta, hogy "a képek se nem jók, sem nem rosszak, az ember birtokolhatja, de el is utasíthatja azokat." Ezzel a kijelentésével a műbírálatnak új szempontjait nyitotta meg.

Itáliában ekkorra már lezárult Leonardo da Vinci és Raffaello Santi életműve, művészi alkotóereje teljében volt Michelangelo Buonarrotti és Tiziano Vecellio. Németalföldön közel száz éve ismertek voltak a Van Eyck testvérek (Jan és Hubert) festményei, ebben az időben alkotta csodálatos grafikáit Albrecht Dürer Magyarországon az 1500-as évek első felében festette M. S. mester szebbnél szebb képeit… Szinte vég nélkül sorolhatnám a legkiválóbb művészeket.

És mi a helyzet a ma festészetével? Ha lakásunkat akarjuk díszíteni festményekkel, grafikákkal, tetszésünk, ízlésünk, körülményeink szerint válogatjuk meg azokat. Szempont lehet még az is, hogy illik-e a bútorhoz, a falhoz, a környezethez. Ebben az esetben a kép dísztárgy. A műgyűjtők ritkaságokat, jelentős értékeket igyekeznek megszerezni. De van-e csalhatatlan módszer a valódi érték meghatározásához, eldöntéséhez?

A szélesebb közönség általában hagyományos és modern festészetről beszél, a "szakma" (művészettörténészek, festők, stb.) nyelve "természetelvű" és "gondolati" festészetet szokott megkülönböztetni. Ezekbe a kategóriákba számtalan stílusirányzat belefér. Nagyon leegyszerűsítve: természetelvű az a kép, amely a valóságot ábrázolja valamilyen formában. Gondolatinak az elvonatkoztató (absztraháló) alkotásokat szokás nevezni. Utóbbiak nem törekednek a valóság felismerhető, élethű ábrázolására. Hogy a két főirány közül melyiknek van igaza?

Valójában nincs jó stílus és rossz stílus, csak jó festmény van és rossz festmény. Szűcs Árpád Szegeden élő festőművész így fogalmazta meg: "Mindegy, hogy az ember franciául vagy kínaiul beszél, a lényeg, hogy igazat mondjon." Így gondolom én is.

Sziklay