"Védd a honi munkahelyet, vegyél magyar terméket!"
Manapság ilyen patrióta jelmondattal fordulnak a mezőgazdaság és az élelmiszeripar szereplői a vásárlóközönséghez. Kétség nem fér hozzá: a hazai kenyér, zsír, hús, zöldség, gyümölcs fogyasztása, továbbá a konyhakész cikkek népszerűsége csak erősíti a magyar előállítók, vállalkozók megmaradását és növeli az általuk foglalkoztatott emberek létbiztonságát. A piac persze hozzáteszi a saját követelményeit, így a jó minőséget, a termék tartalmi jellemzőinek állandóságát, az elfogadható árat. Ez utóbbiak, ha nincsenek meg, akkor a patrióta jelszavak sem nyújtanak hosszabb távra szóló segítséget. Egy sikeres vállalkozótól hallottam a következőket: "Akinek nem piaci srófra jár az esze, és nem azt az eszközállományt fejleszti, amiből élni akar, az bizony lesheti a szerencséjét..."
Ma még van mit utolérni az élelmiszerek, de más fogyasztási áruk forgalmi láncolatának terén is. A napokban olvastam az egyik országos lapban, hogy valaki rokonának ajándékba halasi csipkét vásárolt. Odahaza csodálkozva pillantotta meg a címkét, miszerint a "márka" Kínában látott napvilágot, tehát ott már "iparszerűen" elsajátították a halasi csipke készítésének tudományát. Felmerül a kérdés: most az eladható halasi csipke kevés, vagy a versenyképességünk nincs jó formában?
Nos, velem is hasonló dolog esett meg csak más, és jóval olcsóbb áruval kapcsolatban. Az egyik szentesi nagyáruház polcáról a héten leemeltem egy gyümölcskonzervet, amelynek oldalán az a felirat is virított, – elnagyolt ábrák és piros, fehér, zöld, sárga, fekete színfoltok között – hogy "Felezett, hámozott enyhén cukrozott sárgabarack". Arra gondoltam: napfényben, ízekben és más feltételekben a világ egyik legjobban ellátott országa vagyunk és így mesterei a sárgabarackot rejtő konzervnek is. Felnyitása, illetve kóstolása után ebben nem is csalatkoztunk a konyhában. Ám figyelmesebben olvasva a konzervdoboz oldalán lévő szöveget – magyarul, németül és szláv nyelven fogalmazva – kiderült, hogy egy kis faluban lévő honi cég is részt vesz a határon átnyúló "áruterítésben." És kedves olvasóink, mi volt a sárgabarack származási országaként megjelölve? Már sejthetik: ugyebár Kína…
Csak azt kívánom a barackos kertek hazai tulajdonosainak, és más itteni termékek forgalmazóinak, hogy – közreműködésükkel – majd hasonló érdekes érzés kerítse hatalmába mondjuk a pekingi, vagy más világvárosi vásárlót, amikor magyar eredetű terméket emel le kedvelt áruházának polcairól…
-bert