A kíváncsiság hozta a londoni családot

Suniti, Aranjay, Murali és Aarushi. A kis képen Bartyik LindaVendégszerető embereknek tartanak minket, magyarokat. Szívesen látjuk a messziről érkezettet és ha idegen tájakra vet minket a sors, igyekszünk beilleszkedni. Gyakran halljuk, hogy hazánk fiataljai külföldön keresik a boldogulást, a legtöbben meg is találják a számításukat. A Szentes melletti Lapistón is így gondolta Bartyik Linda, amikor az iskola elvégzése után Angliába vette az irányt.

A fiatal lány az érettségi után jogi asszisztensi végzettséget szerzett, de a környéken nem talált munkát. Eleinte úgy gondolta, a fővárosban, vagy más, nagyobb városban próbálkozik, azonban utánaszámolt, hogy ha az albérlet árát és az egyéb költségeit kifizeti, szinte semmi nem marad a zsebében. Mint sok más kortársa, elhatározta, hogy átkel a Csatornán és bébiszitterkedni fog.

– Először egy másik családnál dolgoztam, néhány hónapja kerültem az indiai származású orvos házaspárhoz. Úgy érzem magam náluk, mintha otthon lennék, nem is gyermekfelügyelő, inkább családtag vagyok – mondja Linda. – Szinte az egész napot a két kicsivel töltöm, egy kisfiúra és egy kislányra vigyázok. Sokat játszom velük, sétálni megyünk. A szülők és a gyerekek nagyon ragaszkodnak hozzám. Kíváncsiak voltak a családomra, elhatározták, hogy megnézik, honnan jöttem.

A gondolatot hamarosan tett követte és októberben mindannyian repülőre ültek. A Nanjappa család és Linda néhány napot Lapistón töltött a szülői háznál. Linda szülei nem beszélnek ugyan angolul, de tanúi lehettünk, hogy milyen kiváló kommunikációs eszköz az emberek között egy gesztus, egy kézmozdulatokkal kísért magyarázat. Katalin asszony, Linda édesanyja elmondta, természetesen fájlalja, hogy a lánya messze került tőlük, de most saját maga is megtapasztalta, milyen kedves embereknél él. A vendégek belekóstolhattak a magyaros vendégszeretetbe, húsznál is több személyt vártak ebédre, hogy a bővebb család és a barátok is találkozhassanak a látogatókkal és a régen látott Lindával.

Aranjay, a kisfiú és Aarushi, a kislány felejthetetlen napokat tölthetett a Bartyik család gazdaságában. Londoni gyerekekként eddig nem volt alkalmuk a valóságban is háziállatokat látni, és traktort vezetni. A gyermekgyógyász anyuka, Suniti beszámolt arról, hogy sokat sétáltak Szentes belvárosában, nagyon érdekesnek találta, hogy mindenki kedvesen mosolygott rájuk. Úgy véli, barátságos, csendes a város és a környéke, a metropolisz zaja után ez szinte felüdülés. Bár, tette hozzá, neki egy idő után nagyon hiányozna a nyüzsgés. Nem tudná ilyen helyen elképzelni az életét. Nem úgy, mint a férj, a pszichiáter Murali. Ő Indiában is nagyvárosban élt, tíz éve költöztek Londonba. Ki tudja, talán neki már valóban felüdülés lenne egy csöndes kis falu…

Kép és szöveg:
Králik Emese