A legfiatalabbakat edzi Csendes Tamás

Felső sor, balról jobbra: Gálfi Ádám, Berki Artúr, Nóbik Marcell, Boros Gábor, Varga Dávid, Nagy Gergő. Középső: Fodor Csaba, Orosz Kornél, Tamási Máté, Lakos Botond, Székely Gábor, Varga Roland. Alsó sor: Vidovics Barnabás, Szabó Benjamin, Berezvai Zsombor, Lakatos Bence, Tóth Boldizsár. Edző: Csendes Tamás.A szisztematikus csapatnevelés következményeként Csendes Tamás az új vízilabda évadot, új csapattal kezdi. Az 1999/2000-es korosztály jelenleg a legfiatalabb, és 33 fős létszámával talán az egyik legnépesebb a csapatok között. Ők azok, akik most kezdenek ismerkedni a vízilabdás alapkövetelménnyel. Egy edző életében óriási felelősség ez a feladat, mert ha az alapok szilárdak és jók, akkor arra lehet majd építkezni a későbbiekben. Viszont, ha ezt elvétik az edzők, akkor a rosszul berögzült mozdulatokat, később már nehéz lesz korrigálni. Szerencsére sok gyerek van a csapatban, akik korábban úsztak, így az alap úszásformákkal már nem kell foglalkozni. A vízilabda másfajta úszásmódot igényel, különösen, ami a lábtempót illeti. Ez olyan sportág, ahol akkor is fenn kell maradni a víz felett, ha nincs ott a labda, vagy ha az ellenfél is rajta csimpaszkodik a játékoson. Az úszás, a taktika vagy a lövő erő mellett, a lábtempó ma már az alapja a játéknak. A szövetség központi előírásai is első helyen szerepeltetik, hogy már gyermekkorban, minél magasabb szinten sajátítsák el ezt a mozgásformát.
A csapat most az alapozás közepén tart, ahol a feladat a megfelelő kondíció elérése, és ez hosszútávú úszást jelent. Ezután következnek majd azok a gyakorlatok, amelyek a labdával történő barátság kialakítását jelenti.

A gyerekek nehéz helyzetben vannak, hiszen nincs is annyi hely a medencékben. Ráadásul fokozottan kell figyelni rájuk, mert kicsik, és váratlan dolgokra képesek.

Csendes Tamás a tavalyi 1997-es csapatára ma is nagyon büszke, és kívánja nekik, hogy Torday Árpival legalább hasonló eredményeket érjenek el. Nagyon bízik abban, hogy a jelenlegi csapatából is sikerül összekovácsolnia egy ütőképes gárdát, és legalább egy dobogós helyet elérnek az országos vidékbajnokságban. Ehhez sok segítséget kap a szülőktől – közülük többen is kapcsolatban álltak korábban a vízlabdával –, mert nélkülük az edzéseken való megjelenés, és a mérkőzésekre utazás is nehézségbe ütközne.

Kép és szöveg:
Garai Sz. Imre