A szemléletváltás fontosságáról jutottak eszembe ezek a gondolatok, egy közismert sportolóról és egy "hétköznapi hősről". A Budapesten rendezett úszó Európa-bajnokságon három aranyat és egy ezüstöt begyűjtő Hosszú Katinka két éve Szentesen is úszott az Óvodától az olimpiáig elnevezésű verseny vendégeként. Nagy csatát vívtak Csák Anikóval, de Katinka legyőzte a mi reménységünket, már csak azért is, mert 4 évvel idősebb volt. A közös vacsoránál mellette ülhettem, interjú is készült, ami végül valami folytán nem jelent meg. Katinka szerényen dicsérte a nagyokat, aranyat jósolt Cseh Lacinak, Gyurtának az olimpián, miközben ő maga már gondolatban az amerikai egyetemen járt, ahol nem sokkal később meg is kezdhette tanulmányait. Az úszás nem volt már fontos az életében, az igazán nagy sikerek elmaradása miatt fel is akarta adni a sportolást akkoriban.
Aztán odakint hatni tudtak rá, s már új edzővel, új célokkal, gyökeres szemléletváltással vágott neki a tavalyi vb-nek. Azóta tudjuk: Rómában berobbant, világbajnok lett ez az egy évvel korábban még csüggedt, az úszásba belefásult lány. Amikor két éve, azon a bizonyos vacsorán rákérdeztem, szerinte ő mikor lesz olimpiai bajnok, azt a választ kaptam, hogy "soha". A lemondó arckifejezés, mellyel kísérte, azt sugallta: ugyan mit viccelődök én itt vele. Vajon most mi lenne a válasza?
Azonban nem csak mindenki "Katkája" nőtt nagyot a szememben az elmúlt napokban.
Egy fiatal hölgyismerősöm már-már naivitással hisz egy szebb életben, amely eddig valahogy csak nem akart megadatni számára. És akkor mindennek a tetejébe eljött péntek 13-a, amely az ő esetében nagyon balul sült el. Kőre futott bringájával, és olyan szerencsétlenül bukott, hogy a szeme csúnyán feldagadt, a szája fölötti részt öszsze kellett varrni. Azt hittem, ha valamikor, most aztán igazán szüksége lesz családja és barátai támogatására. Ilyen helyzetekben mindenkire nagyobb felelősség hárul. Az aggódásomnak voltak előzményei, néhány rossz élmény. Felrémlett előttem majdnem pontosan egy éve elszenvedett balesete. Akkor a csongrádi hídon elsodorta egy kamion. Mondani sem kell, iszonyatosan maga alatt volt, és gyakran elhangzottak tőle nem éppen életigenlő kijelentések. Féltettük. Feladatul kaptunk egy szép kihívást: most mivel biztassuk szegényt? Erre mi történik? A balesete másnapján a kórteremben azzal fogadott: csak azért sem adja fel. Minden magánéleti és anyagi kudarc ellenére, amelyekből az idén már bőven kijutott neki, most célokat fogalmazott meg, és nagyon határozottan bizonygatja, meg is valósítja azokat. Tíz körömmel ragaszkodni fog devizahitellel megterhelt lakásához, amibe csak napokkal korábban költözhettek vissza kislányával, az év elején ugyanis kénytelen volt kiadni. Meg akarja tartani alig két hete kapott másodállását is, és látja már magát újra a bicajon ülni, mert a sportszerű tekerést sem szeretné elhanyagolni az ön-bizalomfokozás miatt. Vizualizálni kell az álmainkat, és akkor megvalósulhat, ha nagyon pontosan látjuk magunk előtt, hallani az életmód tanácsadóktól. Ő most ebbe kapaszkodik. Sok minden és talán sok mindenki fontos lett számára. "Újjászülettem", fogalmazta meg jelenlegi állapotát. Ez a mostani baleset is csak megacélozta. Boldog vagyok, hogy nem omlott össze, hanem megpróbál előre nézni. Még bedagadt szemmel is.
Mert hinni kell abban a szebb életben… csakazértis!
(darók)