"Szabad Szentes" közigazgatása

A szentesi önkormányzat változásai a múltban (VI.)

Klauzál Gábor pártfogóKözismert, hogy Szentes birtokos lakói 1836 januárjában örökváltsági szerződést kötöttek földesuraikkal, a Károlyi grófokkal, amelynek értelmében a földesurak átadták a törvényhatóságot (közigazgatást és a jogszolgáltatást), a külső és a belső telkeket, az uradalom Szentesen lévő épületeit és mindezek jövedelmét, mindenféle haszonvételt. Mindezért Szentes egy éven belül hatalmas összeget tartozott fizetni. Mivel a szentesiek nem tudták tartani a határidőt, 1837. április közepén pótszerződést kötöttek a grófokkal. E szerződés függelékét képezte az ún. koordináció, amely közigazgatási szempontból megfelelt a város szervezési szabályrendeletének.

Pontosan meghatározta a testületek, a tisztviselők és az alkalmazottak választási módját, jogkörét, kötelességeit és ellenőrzését; intézkedett a város gazdálkodásáról, az első folyamodású bíróság és a városi közigazgatás, valamint a pénzkezelés rendjéről, a szaktisztviselők és alkalma­zottak fizetéséről. A lényegében rendezett tanácsú önkormányzati és hivatali szervezetet tükröző szabályrendelet kidolgozója Klauzál Gábor, Csongrád vármegye törvényszéki bírója, országgyűlési követe volt.

Az átmenetinek szánt igazgatási szabályzat bevezette a pártlógó intézményt, aki senkinek sem tartozik felelősséggel, ellenőrzi a közigazgatás minden részletét, elsimítja az ellentéteket a grófokkal, elnököl minden gyűlésen. A választási rendszert illetően: 3 évenkénti tisztújítást írt elő; a lakosság 4 tizedre (kerületre) osztva 30–30 esküdt polgárt választhat, összesen 120-at. Esküdt polgár lehet minden helybeli lakos vagyonra és származásra való tekintet nélkül. A gyámság alatt levő és vagyontalan polgároknak szavazati joguk nincs. A szavazati jog vagyon szerint oszlott meg, biztosítva a vagyonos elemek mindenkori túlsúlyát. Eszerint a házzal bíró lakos 1 szavazattal, az 1/8 telkű 2 szavazattal, a 2/8 telkű 3 szavazattal..., a 6/8 telkű 7 szavazattal rendelkezett. Minden további negyed telek után még egy vokssal; a 2 egész telken felüliek legfeljebb 16 szavazattal rendelkeztek; az értelmiségieknek 9 szavazatuk volt. A külső tanács 60 tagját a legtöbb szavazatot kapott 4–4 nemes és nemtelen esküdt polgárból álló bizottság javasolta, tekintet nélkül vagyoni helyzetükre. A külső tanácsban mindig 20 nemesnek és 40 nemtelennek kellett helyet foglalnia. A belső tanács a főbíróból, a főkamarásból, a szószólóból és 9 tanácstagból állt. A belső tanácsot a külső tanács választotta a város valamennyi lakosa közül. A városi tisztviselőket is a külső tanács választotta. (A rendszeresített tisztségek: árvagyám, ügyész, főjegyző, gazdasági jegyző, aljegyző, főpénztáros, ellenőr, rendőrkapitány, alkapitány, adószedő, számvevő.) A szavazás titkos, elve az abszolút többség. A 12 tanácsbeli közül 4 nemesnek és 8 nemtelennek kellett lennie. A főbírót, a főkamarást és a szószólót a belső tanács tagjai közül választotta a külső tanács. A városi alkalmazottakat (mérnök, orvosok, bábák, írnokok, hadnagyok, lándzsások stb.) a belső tanács nevezte ki.

A koordináció révén a korábbi szokásjogon és a földesúr feudális hatalmán alapuló igazgatási gyakorlat helyébe egy rendszerbe foglalt, szakszerűen tagolt közigazgatási rend lépett. A kiterjedt jogosítványokkal felruházott pártfogói tisztség a grófok kívánságára került az örökváltsági szerződésbe; a földesurak ezen keresztül kívánták biztosítani érdekeik védelmét. A szentesiek ugyan összeférhetetlennek tartották a város szabadságával, de ideiglenes jelleggel elfogadták. Klauzál Gábort választották meg, aki azonban néhány hét múlva lemondott, s ezzel a pártfogói hivatal gyakorlatilag megszűnt. A kezdetleges polgári viszonyok sajátságos tükröződése, hogy a választhatóságot nem kötötték vagyonhoz, a szavazati jogosultságot azonban igen. A földtulajdon nagyságán alapuló választási rendszert honosít meg, amely a parasztság vagyonos rétegének aránytalanul nagy szavazatszámot biztosít, a vagyontalanoktól pedig megtagadja a szavazati jogot. A paraszt-polgári körülményeket tükrözi, hogy az iparos-kereskedő réteg szintén nem kapott szavazati jogot, csak ha háza vagy földje volt. Tükrözi a kort az is, hogy míg a nemesség a létszámához képest aránytalanul nagy teret foglalt el a város vezetésében, addig a lakosság jelentős százaléka nemcsak földtulajdonhoz nem jutott, hanem jogfosztott is maradt.

Az új közigazgatási rend igen rövid életűnek bizonyult. Az örökváltsági szerződésről hamarosan kiderült, hogy számos pontja ellentmond az úrbéri kötésekről szóló 1836: VIII. tc-nek, vagyis jogilag támadható. 1840 őszén a vármegye törvényszéke megsemmisítette Szentes új igazga­tási rendjét, és visszaállította a korábbi földesúri törvényhatóságot. Szentes újra földesúri mezőváros lett, azzal a különbséggel, hogy nem úrbéres szolgáltatásokat teljesített, hanem azok váltságát fizette. A város az 1848-as átalakulásig ebben az állapotában maradt. A "szabad" években Boros Sámuel volt nótárius viselte a főbírói tisztséget, egészen a forradalom és szabadságharc kitöréséig.

Labádi Lajos