Vékonyka könyvecskéből olvasok egy-egy rövid fejezetet, amelynek egyszerű hitelességéből egy józanul leélt, Krisztust követő papi pálya rajzolódik elém. A könyv címe: Így láttam én papi szemmel, és a szerző Mandula József atya, aki hosszú időn át Szentesen volt káplán, dr. Sulyok Béla prépost plébánossága idején.
Hála Istennek ötven évvel ezelőtt hozzá járhattam az akkor még Köztársaság Téri Általános Iskolába (ma Szent Erzsébet) hittanra, és a Szent Anna-templomba ministrálni. A könyvecske történetei azokra az emberi ésszel megmagyarázhatatlan élethelyzetekre hívja fel az olvasó figyelmét, amikor az életben való továbblépéshez (a könyv szerzője szerint) kizárólag az isteni kegyelem segítségére volt szükség. Nagy örömmel emlékszem vissza azokra a mély gondolatokat tartalmazó hittanóráira, amely gondolatok csak az életkorom előre haladtával váltak gyümölcsözővé, mert később értettem meg a bölcs tanításának lényegét.
A műveltség és a bölcsesség megértése és átadása az egyénnek, de a társadalom életének is, valóban Isten ajándéka, de sajnos ezekre az egyént és a társadalmat pozitívan formáló értékekre, még mindig nem figyelünk fel maradéktalanul. A könyv, Szolgálat című fejezetében az atya maga is megjegyzi. "Szomorúan konstatálom papi, sőt plébánosi életem során, hogy neveltjeimben nem jelentkezik az isteni hívó szó."
Bizonyára, akik Mandula József atya tanításait hallgatták, azokból a diákokból kevesen választották a papi hivatást. Részint, ez azért történhetett így, mert hitünk szerint az Isten fönntartja önmagának a papság kiválasztásának elsőbbségét, de a tanítványai közül sokan (nem mint papok) az Úr szőlőskertjében dolgoznak, tőlük telhető tisztességgel. Visszaemlékezve az idillikus hittanórák fő gondolati vonalaira a hazaszeretetre, ezen belül a Szent István-i tradíció megtartására, a szülői szeretetre, az irgalmasságra (a másik embertársaimmal szemben), a művészet és a sport megszerettetésére a diákokkal.
Lehet, hogy József atya nem tudja, hogy a Piti-malom mellett lévő gyepen focizó ministráns gárdából rögtönzött focicsapatból, ha jól tudom még NB III-as hálóőr is kikerült.
Szinte minden középiskolás korú leánynak jó szívvel ajánlanám a Liliomtisztán című fejezetet, amelyben az édesanyja legmagasabb szintű erkölcsi életét mutatja be. A szerző tollából idézve: "Édesanyám egész életén át megőrizte állapotbeli tisztaságát." Életének három szakaszát ezért így jelölöm meg: "Tisztán az oltárig. Tisztán a házasságban. Tisztán akár az élete árán is."
Ez a szent anyai élet adta meg József atya családjánal összetartó erejét. Személyesen én is egyetértek vele, hogy az édesanyának készülődő leányaink, erkölcsi magatartásának ebben az irányban kellene fejlődnie, mert ilyen felfogásban megőriznék saját és társadalmuk erkölcsi minőségét.
Számomra nagyon szép ajándék, ennek a könyvnek a megjelenése, mert olyan példamutató emberi és papi életet ismerhettem meg még mélyebben, aki a krisztusi tanítás szeretetét hirdette, és maradéktalanul teljesítette hivatásbeli elkötelezettségét.
Remélem, hogy Mandula atya könyvét sokan megvásárolják és elolvassák. Ezután nemcsak a hivatalos hittanra beiratkozott gyerekeket tanítja, hanem az egész nemzet tanulhatja bölcs gondolatait. "Az életben vannak konfliktushelyzetek, amikor az ész nem tud helyesen dönteni, de a szív szeretete igen." (Mandula József)
Tisztelettel és szeretettel, tanítványa
Szilágyi László