Az őszibarack az egyik legnépszerűbb gyümölcsök közé tartozik Magyarországon. Kora nyár elején már vannak fajták – különösen Pécs környékén – amelyek kezdik a szezont. Az elmúlt évtizedekben a "szőrös" változat mellett divatba jött a nektarin – tájékoztatott bennünket dr. Horváth György (képünkön), a kert-barátkör elnöke – ami sima héjú kopaszbarack.
Mint annyi minden, ez a növény is Ázsiából került Európába. Magyarországra valószínű, hogy valamelyik mediterrán országból, a kereszténység térhódításával együtt, hiszen a legügyesebb termesztők – akár a szőlő esetében – a szerzetesek voltak. 1667-ben már 37 fajtáról tesznek említést.
A gyümölcs nagyon kellemes ízű, lédús. Nyolcvan-kilencven százalékban víz, de tartalmaz fehérjét, szénhidrátot, ásványi anyagokat, vitaminokat is. Ebből adódóan jóval többet lehet belőle fogyasztani, mint más gyümölcsökből, mert üdít, frissít, jó kedvre derít. A kevésbé leveses barack is hasznos, mert rengeteg rostjával és pektin-jével az emésztést segíti, megakadályozza a székrekedést.
Érdekes növény, hiszen ugyanaz a fajta más-más alanyra oltva teljesen másként viszonyul az adott környezethez. A legtermészetesebb alany a saját magonca, de elterjedt a keserűmandula vagy édesmandula alany is, amibe oltva javítja a fagy-tűrőképességet. Az enyhébb éghajlatot kedveli, mérsékelt és elég hosszú ideig tartó téli hideggel. Fontos, hogy télen +7 C alatt legyen a hőmérséklet. Amikor a növény már aktív időszakban van, akkor érzékeny a fagyokra. Általában csak a legjobb szőlővidékeken lehet gazdaságosan termelni. Az erős napsütésnek kitett domboldalakon a fák károsodást szenvedhetnek. Nagyon fontos: az őszibarackot olyan helyre nem szabad ültetni, ahol korábban már volt csonthéjas gyümölcs. Négy-öt évet kell várni és a megfelelő talajelőkészítés után szabad csak telepíteni. A többi gyümölcshöz képest vízigényesebb, de a mandulára oltott fák jobban tűrik a szárazságot.
A kártevők is szeretik ezt a növényt, a cserebogárpajor a gyökérzetét, a mezei pocok, a nyúl a kérgét. Érzékeny a gombás, bakteriális fertőzésekre is. A kéregmoly a vázágakon rágcsál, a fa természetesen védekezik ez ellen és ilyenkor mézgásodás tapasztalható a fertőzés helyén. Azonban a legnagyobb kártételt a tafrinás levélfodrosodás okozza, ami azért veszélyes, mert amikor az ember észleli, akkor már elkésett a védekezéssel. Hűvös, csapadékos tavaszon a rügyfakadás elhúzódása kedvez ennek a gombának, hiszen az a rügyekben telel át. Védekezni a rügyfakadás előtti lemosó, majd a gombák elleni kéntartalmú permetezéssel lehet. A hőmérséklet tartós (+ 14 C fölé) emelkedésével a fertőzés megszűnik.
Az utóbbi években a csonthéjasok moníliás betegsége is jelentkezik, elsősorban a meggy és a cseresznyefákon, de ma már az őszibarackokon is. Fontos a fák átvizsgálása a tél folyamán, mert a betegség gyökere az előző évi, a gomba által elszárított hajtásokban, levelekben és múmiákban van. Tavasszal tömegesen képződnek ezeken a helyeken a spórák, és virágzáskor a bibére jutva fertőzik a virágot, hajtást, az ágakat. Ez a fertőzés rendkívül gyors, néhány óra alatt is végbemehet. Tíz fok feletti hőmérséklet és a magas páratartalom a legkedvezőbb ennek a gombának. Itt nincs más segítség csak a fertőzött vesszők eltávolítása és elégetése. A megelőző védekezést ugyanúgy kell elvégezni, mint a levélfodrosodás esetében.
Garai Sz. Imre