"Egy forgalmas bevásárlóközpont kellős közepén tört rám: másodpercek leforgása alatt olyan lettem, mint akinek teljesen elment az esze. Akár egy rémálom, csak éppen éber állapotban. Elfeketedett a világ körülöttem, egész testemet kiverte a víz. Kiszaladt belőlem a vér, olyan fehér lettem, mint a fal. Azt hittem, hogy ott esem össze… A hátam és a lábam úgy elgyengült, hogy mozdulni sem bírtam. A szívem a halántékomban és a fülemben lüktetett, attól féltem, hogy egyszer csak megáll. Fekete és sárga színeket láttam magam előtt, az emberek hangja nagyon távolinak tűnt, és semmi másra nem tudtam gondolni, mint arra, hogy milyen rosszul vagyok, és hogy nagyon gyorsan el kell mennem innen, különben végem. Menekülni, menekülni ki, a friss levegőre…" (Ronald J. Comer: A lélek betegségei.)
Egyszemélyes pánikroham élményszerű leírását olvashattuk fentebb. A tömeglélektanban ismert pánikhelyzettől fontos ezt megkülönböztetnünk: nem csak tömegben alakul ki. Gyakran nyilvános helyeken lepi meg az embereket. Ilyenkor a személy azt éli meg, hogy a szíve hevesen dobog, lába, keze bizsereg, izzad, alig kap levegőt és fullad, elsápad, és szédülni kezd. A roham alatt azt gondolja, hogy vagy meghal, vagy megbolondul, és teljesen elveszti a fejét. Mit lehet ilyen esetekben tenni?
Vegyünk egy konkrét példát. Egy férfi azzal a problémával küzd, hogy nem mer a pénztárnál fizetni, mert volt egy olyan élménye, hogy egyszer sorban állás közben pánikroham tört rá. Az összeválogatott árut így otthagyta, és "kimenekült" a boltból. Ez maradandó élmény volt számára, és azóta attól fél, hogy az eset megismétlődik. Volt orvosi kivizsgáláson, ahol nem találtak semmilyen testi problémát, a háziorvosa pszichológushoz irányította. A pszichológus azt tanácsolta neki, hogy képzelje el, hogy ott áll a pénztár előtt, és hogy élete legjobb pánikrohamát produkálja. A férfinak ezt meg is kellett fogalmaznia, amit a következőképpen tett: "Na, én most megmutatom a pénztárosnak, milyen egy igazi, gyönyörű pánikroham!" Majd a valóságban is kipróbálták a módszert, a pszichológus elkísérte a férfit egy közeli boltba. A férfi feladata volt, hogy a pénztárnál a fentebb leírt mondatot ismételje magában, tehát gyakorlatilag azt kívánta, hogy legyen pánikrohama. A férfi megdöbbenten vette észre, hogy nem történt semmi, probléma nélkül tudott fizetni.
Megalapozatlan félelmek esetében hatásos lehet, ha pontosan azt kívánja a személy, amitől fél, méghozzá eltúlzott, humoros formában. Például, ha valaki attól tart, hogy a liftben el fog ájulni, akkor ezt a félelmét kívánság formájában úgy is megfogalmazhatja, hogy emeletenként legalább 5 szuperájulást fog produkálni. Ezt a módszert a pszichológiában paradox intervenciónak nevezik. A módszer lényege pont abban van, hogy annak a kívánsága, hogy féljek, kioltja magát a félelmet. A két dolog, a félelem, és annak a kívánsága, hogy féljek semlegesíti egymást.
A módszer azért működik, mert az ember képes rálátni, és eltávolodni a félelmeket kiváltó érzésektől, és ha ehhez humorérzék társul, akkor együtt, a kívánság és a humor hatástalanítja a félelmet. Más módszereket is alkalmaz természetesen egy pszichológus, a paradox intervenció módszere azonban azért emelkedik ki, mert nevetni, és kívánni, vágyni valamire mindenki tud, ezért bárki kipróbálhatja ezt a módszert egy-egy félelmet keltő helyzetben.
B. K.