Ha nyár, akkor esküvőszezon 2.

A nyár hagyományosan a házasságkötések időszaka. Bár a statisztikák szerint a számuk csökken, azért még mindig szép számmal vannak azok, akik egy ünnepélyes ceremónia keretében, rokonok és barátok jelenlétében kötik össze az életüket. Cikksorozatunkban az esküvőkkel hivatásuk miatt rendszeresen foglalkozó szakembereket kérdeztünk a nagy napról, a változó szokásokról, a velük megesett, nem mindennapi helyzetekről.

A nagy napra való készülődés akár hónapokkal korábban elkezdődhet. Régebben a család maga intézte a tennivalókat, ma már sokan választják azt a lehetőséget, hogy esküvőszervező segítségét kérik. Dibernárdó Nóra (képünkön) ötödik éve foglalkozik ezzel. Amikor első alkalommal találkozik a házasulandókkal, azoknak többnyire még nincsenek kialakult elképzeléseik azzal kapcsolatban, hogy mit is akarnak. Az a fajta nagyvárosi rendezvényszervezés – amikor csak a helyszínt és az időpontot kell kötöttnek tekinteni, minden egyebet szakemberre bíznak –, amelyről ő annak idején tanult, városunkban nem működik a véleménye szerint. Itt inkább tanácsokat ad és elmondja azokat a tapasztalatokat, amelyeket a több tucatnyi frigy ünnepélyesebbé tétele során megszerzett.

A feladatai közé tartozik egyrészt a hivatalos ceremónia helyszínének a dekorálása. Nóra legszívesebben a megyeházán vállal esküvőket, az épület a maga eleganciájával ideális erre a célra is. A párral és a családtagokkal elpróbálják a szertartást a menyegző előtti csütörtökön. Ilyenkor még egyszer megbeszélik, melyik családtag hol fog ülni, kinek mi lesz a dolga. Ha kisgyerek is szerepet kap a lagzi napján, nagyon fontos, hogy megismerkedhessen a helyszínnel és szombaton már ne jöjjön zavarba az ismeretlen környezettől.

– A sok éves tapasztalattal a hátam mögött már nem hiszem, hogy lenne olyan helyzet, amitől zavarba jönnék. Megtanultam, hogy minden apróságra oda kell figyelni, kezdve attól, hogy a duplaszárnyas ajtóknak mindkét szárnya nyitva legyen, egészen addig, hogy a pezsgőspoharat csak háromnegyedéig illik tölteni. A vendégsereg nagyságától függően egy, vagy két segítővel dolgozom. Mindig azt javasolom az ifjú párnak, hogy amennyire csak lehet, tegyék egyedivé életük nagy napját. Ha van kedvenc idézetük, dalszöveg-részletük, amit a ceremónia szövegébe is bele lehet szőni, osszák azt meg az anyakönyvvezetővel.

Nóra úgy emlékszik, eddig nem volt olyan kívánsága a házasulandóknak, amit extrémnek tartott volna. Igaz, mivel ez az ő napjuk, nem is beszélné le őket semmiről. Talán csak a hegyes orrú, tűsarkú cipőről, teszi hozzá. Volt már olyan pár a praxisában, akik fekete ruhában kötötték össze az életüket és az sem egyedi eset, amikor külön-külön mennek be a terembe, mert nem találnak egy mindkettőjüknek tetsző bevonuló zenét.

– A találkozásaink során a fiatalokat minden – számukra talán lényegtelennek tűnő – részletről kikérdezem. Van-e olyan betegségük, amiről tudnunk kell, ha más tájegységről származik az egyikük, ott milyen szokások vannak. Volt már kellemetlenség abból, hogy a vőfély nem tudta, Szentesen már nem divat pénzért táncoltatni a menyasszonyt. Ha ezeket tisztázzuk, nem kerülhet homokszem a gépezetbe. Mindent 101 százalékosra kell tervezni, de még így is előfordult, hogy éjszaka mentünk ásványvízért a bevásárlóközpontba, vagy a szertartás előtti percekben kért meg az leendő férj, hogy hozzuk el a lakásból az ott felejtett iratait.

Sok esetben hiába a részletes megbeszélés és felkészülés, a házasulandók a szertartás kezdete előtt falfehéren, minden tagjukban remegve álldogálnak a terem előtt. Ilyen esetekben jön mentőövként Nóra párjának, Vidovics Gábornak a segítsége. Gábor amellett, hogy a szervezésben és a lebonyolításban is besegít, ezekben a helyzetekben a szervezőiroda kihelyezett, grátisz pszichológusaként a feszültség oldásában közreműködik. Nincs az a stressz, amit ne kezelne megfelelően, amikor az elegánsan öltözött fiatalember egy váratlan pillanatban, piros bohócorrot felhelyezve magyarázza a fiataloknak, hogy ne izguljanak, minden rendben lesz.

(Folytatjuk.)

Králik Emese