Kik is vagyunk mi emberek? A világ urai, irányítói, vagy csak az életünk elszenvedői? Mi végre vagyunk itt a földön, s ha már itt vagyunk, hogyan éljük életünket? Az ember gondolkodó lény, mondják. Általában tudja, hogy saját magának mi a jó. De azt nem veszi észre, hogy a másik embernek mi lehet kedvére. Ha másnak jót teszek, az neki örömet okoz, és a másik örömének én is tudok örülni, tehát nekem is jó. De vajon így van-e fordítva?! A másik ember kára nekem örömet szerez-e, vagy bosszúságot okoz? Ezek a dolgok függnek személyiségünktől, amit azonban a viselkedésünkön keresztül mutatunk meg a világnak.
Mennyire befolyásolja az ember életét a viselkedése? A viselkedéséből mennyire lehet következtetni az ember személyiségére? Erről a témáról a pszichológusok bizonyosan több könyvtárat megtöltő ismerettel rendelkeznek. Nézzük most ezt a témát úgy, ahogy én látom bizonyos helyzetekben.
Szerintem Szentes egy otthonos kisváros. Minden lehetőség adott arra, hogy itt az emberek boldogan éljenek. Otthonos mindaddig, amíg hagyják azt, hogy az ember otthon érezze magát. Azonban sokszor beárnyékolja ezt a kedélyes állapotot az, ahogyan a lakosság egy szűk rétege viselkedik, amit megenged magának.
Sokszor járok a városban, néha szombat-vasárnap hajnalban is. Amit tapasztalok, az mindig elkeserít. A buliban, kocsmában isznak a fiatalok. Nem kicsit, nagyon. Ilyenkor némelyekben rögtön megnő az erő. Mennek egyik kocsmából a másikba, és érdekes módon az útjukban mindig akad egy-egy gyenge tárgy. Hány alkalommal láttam kerékpártárolót az úttest közepén, elhajlított oldalú KRESZ-táblát, betört kirakatot, de sajnos ma már az is megszokott látvány, hogy az úton sörös- vagy borosüvegek darabjai hevernek!
Akik ezt művelik, bele sem gondolnak, hogy hány embernek okoznak ezzel bosszúságot, kárt. Kíváncsi vagyok, ha a tisztelt úr, vagy hölgy, aki este eldobja az üveget vagy a kerékpártárolót az úttest közepére húzza, másnap meg lenne-e botránkozva. Lenne-e lelkiismeret-furdalása, ha esetleg azt hallaná, hogy a tette miatt valaki balesetet szenvedett? Szerintem nem.
Ha elkapják őket az az első kérdésük: "Milyen büntetést kaphatok ezért?", s nem az, hogy mekkora bajt okoztam, okozhattam volna. Nemrégiben egy utcára telepített villanyóra-szekrény volt valakinek az útjában. Egy jól irányzott rúgással köszönt neki az aktuális erős ember, de akkorával, hogy az kidőlt a helyéről és a műanyag burkolata sem úszta meg épen. A kár több, mint százezer forint. Ezt ki fogja megfizetni? A Démász azonnal kijavítja, de a számlát – ne legyen kétségünk – közösen álljuk. Ez benne lesz a villanyszámlánkban ilyen, vagy olyan módon. Köszönöm tisztelt "embertársam", hogy fizethetek miattad. Érdekes módon ott volt nem messze egy méretes törzsű fa. Miért nem annak estél neki? Ja, hogy esetleg az erősebb nálad? Igen, jellemző rád, hogy csak a gyengébbel kezdesz ki. Ezt gyávaságnak nevezik.
Sajnos, ezek az emberek rontják el időről-időre a kedvemet, de bízom benne, hogy ők az elenyésző kisebbség. Azonban a többségtől függ, hogy ezeknek teret engedünk-e, vagy teszünk ellene valamit.
Kovács Károly