Negyven éve szereltek le
A századnak mintegy kétharnada jelent megJúlius 31-én rendezték meg a MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred laktanyájában a "CIVIL 40" fedőnevű "Leszerelési Nagygyakorlatot". A rendezvény érdekességét az adta, hogy a gyakorlat résztvevői az ország minden tájáról érkező civilek voltak.
Mácsai Sándor békéscsabai ötletgazda és rendező kezdeményezésére, Orgovány László szentesi szervező segítségével, több hónapos előkészítés után jött létre a találkozó. Felhívást intéztek azon katonaviseltek részére, akik a Budapesti Műszaki Egyetemre 1969-ben nyertek felvételt és előfelvételesként teljesítettek sorkatonai szolgálatot, és az egykori Pontonos Hídász Zászlóalj állományából Szentesen szereltek le 1970-ben.
Szombat reggel érkeztek a "bevonulók" a laktanya bejáratához. Nagy öröm volt számukra ennyi idő után újra találkozni egymással és a katonai emlékeik színhelyével. A rendezvényen részt vett Szirbik Imre polgármester és Juhász József nyá. ezredes, a laktanya volt parancsnoka.
A napi katonai feladatok századsorakozóval kezdődtek az alakulótéren. A 40 éve leszerelteknek az egykori századparancsnokuk, a 73 éves Menártovics József ny. alezredes adta ki a vezényszavakat. Mácsai Sándor üdvözölte a volt katonatársakat. Mint mondta, élete egyik legszebb napja ez a mai. A volt századnak mintegy kétharmada jelent meg, akiket Nyers József mérnök ezredes, a jelenlegi Műszaki Ezred parancsnoka köszöntött. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy újra itt vannak és, hogy műszakiak voltak és műszakinak vallják magukat ma is – mondta Nyers ezredes. Szirbik Imre köszöntőjében kifejtette büszke arra, hogy a szervezőknek eszébe jutott, hogy térjenek vissza ugyanoda, ahova a sorkatonai emlékeik kötik. Szentes mindig is büszke volt katonáira. Egy település attól lesz város, hogy egy közösség élettel tölti be – fejezte be a polgármester.
A legénységi étkezdében rendhagyó állománygyűlésen az alakulat jelenlegi szervezetéről, feladatáról, technikai felszereltségéről tájékoztatta a volt katonákat a parancsnok. A csapatmúzeum megtekintése során örömmel ismerték fel a tablókon azt a korszakot, amelynek ők is részesei voltak. A laktanya külső kinézetének megváltozása még csak természetes volt a látogatók számára, de a szerződéses állomány szállása meglepetésül szolgált. Most négyágyas szobákat, televízióval berendezett főzőhelységeket, kulturált lakhatási feltételeket láttak. Annak idején – mint mondták – nem így néztek ki a szállások. A jobb és a bal oldali, hatalmas hálókörletek, telis-tele voltak emeletes vaságyakkal, és a csapatfürdőben a heti egyszeri tusolás alkalmával már az is öröm volt, ha hideg és melegvíz egyszerre volt.
A búvárbázis is vonzerővel bírt, hiszen a mai felszerelések és kialakítás mellett, annak idején sokan voltak, akik nem is léphettek be ebbe a komplexumba. A statikus bemutatón látott technikai eszközök már a mai kort tükrözték.
A délután baráti beszélgetésekkel, a "hivatásos nagyotmondó" katonatörténeteinek vidám tréfálkozásával, az emlékek felidézésével telt. Sokan közülük magas szakmai sikereket, társadalmi elismertséget szereztek. De ezen a napon újra mindenki egyforma volt, a régi barát, a katonatárs. A vidám nap után felidézve a leszerelés eseményét, mai formában lovas fogatú hintókkal, dalolva, zeneszóval vonult ki az állomány a vasútállomásra, ahol folytatták a leszerelési ceremóniát.
Kép és szöveg:
Juhász László szds.