A város első költségvetése

A szentesi önkormányzat változásai a múltban (III.)

Szentes pálmafás pecsétnyomója (1742)A XVIII. század utolsó évtizedeiben a földesúr és jobbágy kapcsolatrendszerét Mária Terézia 1767-ben kibocsátott úrbéri szabályzata határozta meg. Az érintett artikulus megszabta a jobbágyközségek és városok szervezetét is. Előírta, hogy a tisztújításokat mindenkor november 1-jén (a katonai év kezdete) kell megtartani. Biztosította az uradalomnak a bírói állás betöltésénél a kandidálás (jelölés) jogát, de a jegyzők és a tanácsbeliek választásánál a nép szabad választási jogát fenntartotta. A korszak híres főbírója volt Borza József, akit több alkalommal újraválasztottak.

Az érintett időszakban a település lakóinak száma megközelítette a 7300 főt. Az úrbéres rendelet a szentesiekre nézve nem jelentett semmiféle új előnyt, mivel taksás jobbágyok lévén, eddig is szerződések szabályozták a földesúr és a lakosság közötti viszonyt, illetve a város közönsége állandóan haszonbérben bírta az összes úri jogokat. A szentesiek számára az igazi tét az volt, hogy mennyi lesz a kiosztandó föld, illetve mekkora lesz egy jobbágytelek (sessio) kiterjedése. Többszöri fellebbezés után a szentesi jobbágytelkek méretét – holdját 1100 négyszögöllel számítva – 56 holdban állapították meg (ebből 34 hold volt a szántóföld és 22 hold a legelő). Az úrbéres telkek kiosztása 1776-ban kezdődött meg. A jobbágytelkek száma 558 (ebből a városé 17). A kiosztott föld mennyisége összesen 31 806 hold. Az úrbéres telkeken 535 gazda osztozkodott. A földrendezésből a zsellérség kimaradt. Számuk az urbárium bevezetésekor 1128 (ebből házas zsellér 841, házatlan zsellér 287).

Fontos változásnak számított, hogy Harruckern Ferenc báró 1775-ben elhunyt. Fiú gyermeke nem született, így vele a család férfiágon kihalt. A közel 800 ezer holdat kitevő Harruckern birodalom utóbb női ágon három főúri családra, köztük a gróf Károlyi famíliára szállt. A rájuk eső birtokrész közel 100 ezer holdra becsülhető, benne Szentes mezővárossal, továbbá Szent László és Királyság pusztákkal.

Szentes népessége egyre nőtt, szükségessé vált a közigazgatás fejlesztése. 1783-ban már 8223 lakost írtak össze (5883 református, 2181 római katolikus, 114 görögkeleti, 85 evangélikus); az intézendő ügyek száma ezzel párhuzamosan emelkedett. A kialakult gyakorlat feladását jelezte, hogy 1792-ben tanácsi határozattal szabályozták a törvényszék tartásának rendjét. Míg ugyanis korábban mindannyiszor összeült a városi törvényszék, ahányszor akadt egy ügy; most azonban kimondták, hogy minden héten hétfőn tartanak törvényszéket. Mivel a városnak nem volt számadási rendtartása, ugyancsak 1792-ben határozatot hoztak arról, miszerint a "városnak minden jövedelmeit beszedni és a kiadásokat foganatosítani a főbíró köteles, tartozván hivataloskodása letelte után számot adni". Ugyanez vonatkozott az árenda-, dézsma- és porcióbeszedőkre is. Ezekben az években alakult ki a kiskorú árvák vagyonára felügyelő "árvák atyja" (árvák tutora, kurátora) tisztség is, aki számadással tartozott a kiskorú árva és a városi tanács irányába is.

1796-ból maradt fenn a város legrégebbi költségvetése, amely részletesen tartalmazza a várható bevételeket és kiadásokat. A kiadási oldal első tétele: "Eklézsiai személyeknek 302 frt." A mellékletből kitűnik, hogy a város igen komoly mértékben hozzájárult az egyházak költségeihez: római katolikus plébános 85 frt, református I. lelkész 85 frt, ref. II. lelkész 25 frt, két kántor 22–22 frt, ref. iskolamester 10 frt, két leányok tanítója 7–7 frt, katolikus preceptor 7 frt, ref. preceptorok 2 frt, két kántor 15–15 frt. Hasonlóan érdekes a városi alkalmazottak fizetési jegyzéke is, amelyből megtudhatjuk, hogy milyen tisztségek léteztek a XVIII. század végén Szentesen. Ezek a következők voltak: főbíró 160 frt, esküdtbíró (albíró) 100 frt, két jegyző (nótárius) 200–200 frt, két kisbíró 50–50 frt, két hadnagynak 30–30 frt, négy tizedes 25–25 frt, négy porciószedő 20–20 frt, bakter 32 frt, 3 városi kocsis 219 frt 18 kr, szolgáló asszony 28 frt (és egypár csizma), két toronyban vigyázó 25–25 frt, katolikus harangozó 21 frt, négy mezőcsősz 30–30 frt, szénáskerti csősz 20 frt. Összesen 1490 forint 18 krajcár. (Természetesen az éves fizetésekről van szó.)

A tárgyalt időszakban (1792) a régi városháza – amely a mai református általános iskola telkén állt – már nem felelt meg a rendeltetésének, ezért kimondták egy új városháza építését. Ez a városháza a Kossuth tér keleti felén állt, amely csak az 1870-es években alakult át térré. Ekkor az épületet elbontották.

Labádi Lajos