2010. július 30.

A tánc és a mai fiatalok

Keleti Andrea táncművész, világbajnoki hetedik, majd nyolcadik helyezett, tízszeres amatőr és hatszoros profi magyar bajnok. Táncpedagógus, családanya, tv-s személyiség. Szinte lehetetlen felsorolni, hogy mi mindenhez ért, mi mindent csinál. A legbüszkébb azonban a fiatalokkal való foglalkozásaira, óráira, hiszen itt tudja átadni azt a tudást, azt az érzést, amit szeretne, és amivel le lehet mérni egy-egy gyerek fejlődését, személyiségének az alakulását.

Mint tánctanár, ruhatervező, koreográfus rengeteget merít abból az időszakból, amikor 10–15 éves kora között a képzőművészettel, a zenével foglalkozott.

A saját életéből adódóan úgy gondolja, hogy az első fontos lépést a szülőknek kell megtenni. Az egyik alapvető mozzanat a személyes példamutatás, ami sajnos a mai világban egyre nehezebb. A rengeteg munka mellett a szabadidő egyre értékesebb. Ezt kell értelmesen eltölteni, megtalálni a tanulásnak, a kultúrának, a művészetnek és a sport bármilyen fajtájának a helyes arányát, vagy egyáltalán a lehetőségeket. Ez a szülőknek az egyik legnagyobb feladata. A kitartás, a rendszeretet, az önfegyelem, a dolgokhoz való hozzáállás, a pozitív példaképek kiválasztása, a környezet értékeinek a bemutatása bizonyos orientációt jelenthet. Soha nem lehet tudni, hogy a gyerekünknek mihez lesz affinitása. De ha nem adjuk meg a lehetőséget a választásra, akkor lehet, hogy olyat választ, ami könnyebb utat jelent, és ez esetleg később problémákhoz vezet – magyarázta Keleti Andrea.

Szentesen és környékén a Szilver TSE olyan körülményeket, színvonalat, szinte már kultúrát alakított ki hosszú évek alatt, hogy itt viszonylag könnyű a táncutánpótlást szervezni. Sok szülő rendelkezik táncos előképzettséggel és ebből adódóan másként állnak a kérdéshez. Minden ember szeret táncolni kisgyerek korában. Ha a szülők ezt leszabályozzák, nem engedik mozogni a gyereket, akkor később már esetleg kialakulhat, hogy "Én nem tudok, vagy nem szeretek táncolni".

A tánc nagyon fontos személyiségformáló tényező. Bárhol, amikor fel kell lépni, munkát keresni, kommunikálni, megjelenni, öltözni, ruhát viselni, férfiként, nőként viselkedni már az első pillanatban sok mindent elárul az emberről. Ezek olyan dolgok, amelyeket otthon, vagy iskolában ritkán sajátítunk el. Nyilvános helyen, társadalmi vagy egyéb rendezvényeken, bálokban, esküvőkön nagyon sok ember félszegen mozog, nem tud viselkedni. A tánc önbizalmat, tudást, tartást ad, és ez szinte mindenkin meglátszik, aki ehhez a sporthoz, művészethez közel kerül. A megtanulható viselkedési formák kialakulása, az adott szakmai tudás, tanulás mellett, a pályájukat kezdő fiataloknak alapvető követelménye kell, hogy legyen.

A szentesi gyerekeknek azt üzeni Keleti Andrea, hogy csodálatos élményben lesz részük, ha a tánccal fognak foglalkozni. Csinos lányok, fiúk, szép ruhák, hatalmas rendezvények várnak rájuk.

Garai Sz. Imre