A szervező szemével

A Zene-Világ-Zene hangversenysorozat 2009/2010-es évada minden szempontból sikeresebbnek bizonyult a korábbiaknál. A nívós előadások zárásaként a Csík Zenekar koncertjét a tervezettnél lényegesen nagyobb befogadóképességű helyszínre kellett költöztetni. Az egészet pedig kevesebb pénzből sikerült megvalósítani, mint azt bárki gondolná. Indokolt tehát a kérdés: hogyan látta mindezt a hangversenyközpont vezetője, Kertész Ákos?

– Milyen változások történtek, amióta hivatalos megbízásból szervezed a koncerteket?

– A közoktatási feladatok mellett szeptembertől közművelődési feladatokkal is megbízták az intézményt, de szeretném kihangsúlyozni, hogy a Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola és most már Hangversenyközpont mindig is nagy részt vállalt a város kulturális életének szervezéséből. Ebből a szempontból annyi változott csak, hogy neve is van a dolognak, illetve mégsem csak annyi. A személyem által olyan műfaji határokat is próbáltunk feszegetni, tágítani, ami eddig nem történt meg. Nyolc éve szervezek itt koncerteket, és úgy látszik, ennyi idő kellett ahhoz, hogy komolyabb szintre emelkedhessék mindez.

Az intézményi struktúraváltás egyéb változásokat is hozott, hiszen egy sikeres pályázat következményeként fejleszteni tudtuk a hang- és fénytechnikánkat. Nagyon komoly hangtechnikát vásároltunk, amely minőségben és teljesítményben megfelel mindazoknak az elvárásoknak, amelyet a közel 230 fő befogadására képes nagyterem megkíván. Az erősítés, a keverőpult, a mikrofonpark, a monitorrendszer minőségében profi koncert lebonyolítására képes. A fénytechnikával is igyekeztünk követni mindezt. Azt gondolom, hogy technikailag ezzel európai szintre emelkedett a hangversenyközpont.

– Hogyan értékeled a Zene-Világ-Zene hangversenysorozat idei évadát?

– Azt gondolom, hogy nagyon nagy dolog született most, mert megtöbbszöröztük a közönségünket. Számomra az a legnagyobb elismerés, hogy eljönnek az emberek! Európai, mondhatni: világhírű művészeket is elhoztam ebben az évadban, ami mit sem érne, ha nem lenne közönségük. De lett! Nagyon boldog vagyok, hogy ennyire sikeres sorozat volt az elmúlt évad.

– Anyagiakban is megmutatkozott a siker?

– Mindenképpen, hiszen a nézőszám eleve meghatározta azt. Annál a koncertnél, ahol komolyabb érdeklődésre számítottunk, sikerült nagyobb helyszínt találni, mint a hangversenyterem. Hozzáteszem azonban, hogy ez nem üzlet: az anyagiakban való megmutatkozás itt a rendezvények rentabilitására korlátozódik.

– A sikerek automatikusan hozták magukkal jelentős számban a támogatókat, vagy meg kellett küzdeni értük?

– Manapság támogatókat szerezni, hogy finoman fogalmazzak, nem egyszerű feladat. Olyan világot élünk, amikor többször átgondolja mindenki, hogy mire költ. A vállalkozói szférában ez hatványozottan érvényesül. Sokan láttak azonban fantáziát a Vállalkozók Szentes Város Kultúrájáért című kezdeményezésemben. Ezt a színpadon is jelezzük. Nagyon sok támogatónak végig sem kellett mondanom a mondókámat, máris jelezték, hogy fantáziát látnak benne, a lehetőségeikhez képest. Úgy érzem, mintha kezdene rangja lenni annak, hogy valaki felkerül a hangversenyközpont falára.

– Ebben az évadban végérvényesen bebizonyosodott, hogy van közönségigény a világzenére, a jazzre és a klasszikus zenére.

– Igen, és nem csak a városban! A hivatalos működésünk rövid egy éve alatt sikerült elérnünk, hogy más városból is eljönnek, számos rendezvényre! Mindezt a jegyrendelések kapcsán lehet konstatálni. A Super Trióra például Budapestről is többen érkeztek.

Olasz Sándor