2010. július 30.

Ha nyár, akkor esküvőszezon 1.

A nyár hagyományosan a házasságkötések időszaka. Bár a statisztikák szerint a számuk csökken, azért még mindig szép számmal vannak azok, akik egy ünnepélyes ceremónia keretében, rokonok és barátok jelenlétében kötik össze az életüket. Cikksorozatunkban az esküvőkkel hivatásukból adódóan rendszeresen foglalkozó szakembereket kérdeztünk a nagy napról, a változó szokásokról, a velük megesett, nem mindennapi helyzetekről.

Az első, akit megkérdeztünk ebben a témában, Szabóné Lucz Margit (képünkön) anyakönyvvezető. Ő is megerősítette azt az információt, mely szerint manapság egyre kevesebben kötik össze hivatalos formában az életüket.

– Régebben teljesen zsúfoltak voltak a nyári szombatok, öt-hat esküvő is volt egy napon. Manapság csak néhány hétvégéről mondható el ez, a legjellemzőbb a három-négy. Persze arra is van lehetőség, hogy egy másik utat, a közjegyző előtt bejelentett, visszavonásig érvényes regisztrált élettársi kapcsolatot válasszák azok, akik nem kívánnak házasságot kötni. Az időszak is változóban van, ma már egyre gyakoribb az őszi időpont. Talán ennek az egyre melegebb nyarak az oka, szeptemberben és októberben már kellemesebb a hőmérséklet itt, a házasságkötő termekben és a lakodalom helyszínén is – magyarázta az anyakönyvvezető. – A vendégek létszáma mintha csökkenne. Ennek biztosan anyagi jellegű a háttere, hiszen egy népes vendégsereg ellátását nem vállalja minden család. Sok esetben szűk családi és baráti körben kötik össze az életüket a párok, legfeljebb 20-25 fő jelenlétében.

Ma már sok lehetőség közül lehet választani, amenynyiben egy ifjú pár még felejthetetlenebbé és a megszokottól eltérővé szeretné tenni élete nagy napját. Több alkalommal volt már arra példa, hogy a baráti kör összeállított egy CD-lemezt a fiatalok kedvenc dalaiból és ez szólt a ceremónia alatt. Kedves momentum az is, ha egy szavalattal, vagy saját maguk előadott dallal lepik meg a barátok a jegyeseket.

– Sok esetben a házasulandók foglalkozása, vagy közös hobbija fémjelzi a külsőségeket. A fegyveres testületek tagjai nagyon szép egyenruhában szokták a kollégájukat elbúcsúztatni a legényélettől. Impozáns látvány, amikor kivont kardok sorfala közt vonulnak az újdonsült házastársak. A pályafutásom alatt arra is volt példa, hogy a kard hegyéről kellett a gyűrűket levenni a boldogító igen kimondása után.

Néha a különleges viselet miatt marad egy esküvő felejthetetlen még a sokat látott anyakönyvvezető számára is. Szabóné Lucz Margit máig emlékeiben őrzi azt az afrikai vőlegényt, aki káprázatos, arannyal és zölddel hímzett népviseletben vette feleségül a hagyományosan fehérben megjelent lányt. De attól a látványtól is elakadt a násznép szava, mikor a néptáncos házasulandókat – a dolgot teljesen titokban megszervezve – a városháza bejáratától az emeleti házasságkötő-teremig népviseletbe öltözött barátok hosszú sora fogadta.

– Aranyos, megható pillanatok, amikor a férjhez menő tanítónőt a kis nebulói verssel és énekkel köszöntenek a ceremónia keretében. Ha a párnak már van gyermeke, ők szokták vinni a gyűrűt, vagy valamilyen más módon kapnak szerepet. Számomra mindig nagyon érdekes az is, amikor egy-egy vallás hívei a hivatalos formulák befejezése után a saját szokásaik szerint folytatják az egybekelést. Az sem volt hétköznapi eset, mikor a gyűrűt helikopterrel hozták a helyszínre. A pilótának nagy rutinra volt ahhoz szüksége, hogy manőverezzen az Erzsébet tér felett.

Indokolt esetben az is megoldható, hogy külső helyszínre menjen az anyakönyvvezető. Szabóné Lucz Margit vett már részt elegáns, amerikai stílusú szabadtéri esküvőn, amelyik sötétedéskor, gyertyafény mellett végződött. Az is megesett, hogy kórházban köttetett meg a frigy, a nagy napra az egyik fél ugyanis beteg lett. Olyat pedig még csak a filmeken látott, hogy a szertartás alatt gondolja meg magát valaki, és "nem"-mel válaszoljon a kérdésre.

(Folytatjuk.)

K. E.