A szőlő gondozása

Dr. Horváth György, a kertbarátkör elnöke most a szőlőtermeléssel kapcsolatos tanácsaival segít azoknak, akik a kertjükben vagy a birtokukon ezzel a növénnyel foglalatoskodnak.

Az idei év a szőlőnek nem kedvezett, pedig a januári vesszővágásnál még úgy nézett ki, hogy nem lesz probléma. Jó termés volt kilátásban, hiszen a rügyek környékén minden rendben volt. Aztán jöttek a fagyok, amelyek az érzékenyebb fajtákat megcsipkedték, kevesebb hajtás indult be, és kevesebb volt a fürtszám is. A nyár első fele sem volt ideális, hiszen hűvös és csapadékos volt az idő. Ez kedvezett a peronoszpórának és a lisztharmatnak, ami a szőlő két legnagyobb ellensége. Közülük a peronoszpóra okozta a nagyobb problémát, ezért idén nagyon sűrűn kellett permeteznie annak, aki szüretelni akar. Ellenkező esetben foltosak lettek, sőt le is hullottak a levelek, esetleg még a termést is megtámadta a gomba. Emellett a viharok és a jégverés komoly károkat is okoztak.

Nagy pusztítást végezhet a filoxéra, amely olyan gyökértetű-féle, amelyik az európai szőlők gyökérzetét támadja meg, a vadszőlőt és az amerikai szőlőt viszont nem bántja. Jó tanácsként elmondható, hogy kötött talajon csak vad, vagy amerikai alanyra oltott vesszőket szabad telepíteni. Homokos talajon viszont az európai vesszők is telepíthetők. Ott a filoxéra nem tud fertőzni, mert a homokban a járatai beomlanak. Ez annyira élesen jelentkezik, hogy a Tisza csongrádi oldalán, a homokon a filoxéra nem fertőz. Pár kilométerrel keletebbre a szentesi oldal kötött talajába már csak vadra oltott vesszőt lehet telepíteni. A termő, ehető vad, amerikai szőlő és a falakra felfutó vadszőlő csak külsőleg hasonlítanak, az utóbbiba nem lehet beleoltani a nemes vesszőt.

Amikor érni kezdenek a szemek, moly és darázskártétel keletkezhet. A darazsak a korai, édes szőlőket szokták megtámadni. Védekezhetünk darázshálóval, vagy csalit készíthetünk úgy, hogy egy műanyag palackba valamilyen szirupos folyadékot öntünk, és azt lezáratlanul hagyjuk. A darazsak belemennek, és ott elpusztulnak.

A sok eső nem biztos, hogy hasznos, mert erőteljesen beindul a növekedés, és a növény a kelleténél több árnyékot vet, ami a gombás betegségeknek jelent táptalajt. Fontos, hogy a nem termő, és rossz helyen fejlődő hajtásokat, majd később a hónaljhajtásokat már kezdettől törjük ki, és alakítsuk ki úgy a lombozatot, hogy a termés mindig kapjon elég fényt. A lugasoknál már kicsit más a helyzet, hiszen ott az is cél, hogy árnyékoljon, vagy fogja a port.

Garai Sz. Imre