Érthető örömmel fogadták a földtulajdonos gazdálkodók, hogy a jövő év elejétől nem szedhetnek járulékot a vízgazdálkodási társulatok az Országgyűlés legutóbbi döntése szerint. Ennek nyomán tehát nem kell fizetni majd az úgynevezett érdekeltségi hozzájárulást, ami hektáronként hazánkban sehol nem haladja meg az ezer forintot és tudvalevőleg ez a bevétel többek között a belvízelvezető csatornák karbantartását, általánosságban fogalmazva a mezőgazdasági termelés biztonságát szolgálta és szolgálja.
Az új helyzet jelentőségét mutatja, hogy például a Szentes és Környéke Vízgazdálkodási Társulat működési körzetében közel ötszáz kilométer hosszúságú csatornahálózatról van szó, annak folyamatos tisztításával, rendbe tételével, felügyeletével együtt, az alkalmas gépeket is munkára fogva.
Az érdekeltségi hozzájárulás megszűnésével egy régi hagyomány is megszakad a társulatok életében, amelyek elődjei már kétszáz évvel ezelőtt is léteztek az országban. A csatornák jó állapotára fordított összegek viszonylag egyszerű, de nagyon is komoly gazdálkodási, környezetvédelmi törvényszerűséget fejeznek ki. Valaki, vagy valakik, ha erről elfeledkeznek, akkor előbb-utóbb megjelenik a kordában nem tartott, nem irányított belvizek káros hatása és következményként – pénzben mérve – ez már többszöröse lehet az érdekeltségi hozzájárulásnak, tehát a csatornákra költött forintoknak Künn a határban egyfajta erkölcsi tartalmú, és a konkrét körülményekhez igazodó szolidaritást is kifejez a hozzájárulás, hiszen a partosabb terület gazdája éppen úgy fizet, akárcsak a laposabb fekvésű föld tulajdonosa, aki a vízjárásnak jobban ki van téve, mint más társa.
Egy "kisadóval" kevesebb lesz az agrárgazdálkodók kötelezettsége, de a termelés biztonságának feladata változatlanul megmarad a jövő évben és a rá következő esztendőkben is. Kérdés, hogy az önállóan létező és a műszaki, vízelvezetési tennivalókra technikailag is felkészült vízgazdálkodási társulatok számára megtérítik-e a kieső bevételeket? Erről még nincs érdemi tájékoztatás a médiában. Informális úton azt rebesgetik az ügyben érintett szakemberek, hogy valószínűleg kellő időben – az ország költségvetési számaiból elindulva – az állami főhatóságok is segítenek majd anyagilag. Ennek módja, lehetősége, forrása, hozzáférhetősége már legyen az ő gondjuk. Az államnak ez olcsóbb megoldás, mintha a szükséges nagy tudással, tapasztalattal, felszereltséggel rendelkező társulatok helyett más, idegen szervezeteket bízna meg csatornahálózatok karbantartásával. Annál inkább, mert ezek a csatornák részben öntözési kívánalmakat is ellátnak, tehát összetett és felelősségteljes dolog forog kockán.
- bert