Új csapatot épít Tóth László

A klub korábbi játékosa, a 474 első osztályú vízilabda mérkőzésen medencébe szálló, 287-szeres válogatott játékos, Tóth László (képünkön) lett a Bodrogi Bau- Szentesi VK férfi együttesének vezetőedzője. A negyvenkét éves klasszis tagja volt a bajnoki ezüstérmes szentesi együttesnek, majd játszott Szegeden és fővárosi csapatokban. A Becsejjel BEK-et, a Vasassal Magyar Kupát, a válogatottal világkupát nyert. A nemzeti együttessel szerzett még világbajnoki bronzot, két Eb-ezüstöt, és három olimpián (1988, Szöul; 1992, Barcelona; 1996, Atlanta) is vízbe szállt. Igazi ikon ül tehát a szentesi kispadon, akinek nem lesz könnyű dolga, hiszen a tizenegyedik helyen végzett, nyolc játékosától megváló Szentesből kell a szurkolók által is szerethető, eredményesebben szereplő csapatot formálnia.

– Hosszú ideje tárgyaltak, végül júliusban aláírta két esztendőre szóló szerződését a klubbal. Ennyire távol állt egymástól a klub ajánlata és az ön feltételei?

– Semmi különösre nem kell gondolni, mindössze annyi történt, hogy decemberben, amikor megkerestek az elnökség részéről, még csapatom volt a fővárosban, és idény közben semmiképpen nem szerettem volna megválni tőlük. Előszerződést írtunk alá, később azonban új elnökség alakult Szentesen, új elnökkel, ekkor újra leültünk tárgyalni, végül sikerült megegyeznünk. Nagyon tetszett az, amit az elnök úr, Molnár Zoltán felvázolt a klub egészének struktúrájával kapcsolatban. Ellentétben más klubokkal itt nem légvárakat építenek, hanem kizárólag akkora öszszegből fognak gazdálkodni, amennyi rendelkezésre áll, csak annyit ígérnek a játékosoknak, amennyit ki is tudnak majd fizetni. Tavaly ebből voltak problémák itt Szentesen, idén reményeink szerint nem lesznek, ez pedig az eredményes munka alapja lehet. Az utánpótlás korosztállyal eltöltött három esztendős edzősködés után ráadásul a feladat is motivált, úgy éreztem, hogy megérett az idő arra, hogy felnőtt csapatnál is kipróbáljam magam.

– A játékoskeret kialakítását illetően milyen elvárásai voltak?

– Elsődleges volt, hogy minden posztra legyen OB I-es tapasztalattal bíró játékosunk, ami egy nyolc-kilenc fős magot jelent, a többiek pedig ifjúsági korú játékosok. Fontosnak tartottuk, hogy minél több szentesi kötődésű vízilabdázó kerüljön a felnőtt csapat keretébe. A tavalyi játékosok közül Szabó Tamás, Zsivanovics, Markovits, Kasza, Varga, Szabó Levente, Jaksa és a pályafutását befejező Torday nem készül már velünk júliustól. Szolnokról érkezik Németh Dániel, Józsa Tibor, Balogh Zoltán, Boros Békéscsabáról, Busi Szegedről, illetve szó van egy kapus leigazolásáról is. Minden játékosnak elmondtam, hogy kizárólag az írja alá a szerződését, aki vállalja, hogy a napi két edzésen itt tud lenni. Négy-öt játékosnak nem lehet edzést tartani és nincs is értelme.

– A tizenegyedik helytől és az összegyűjtött négy ponttól nem voltak elragadtatva a szurkolók. Ennél, gondolom, önnél is magasabban van a mérce.

– Mindenképpen előre kell lépni, különösen azért, mert a bajnokság ezúttal tizenhárom csapatos lesz, a Debrecen és az ASI is elindul az első osztályban, ugyanakkor az OSC-t, az Újpestet és a BVSC-t, de talán a Pécset sem tartom erősebb együttesnek, mint a Szentest. Velük feltétlenül fel kell tudni vennünk a versenyt. Döntő lesz, hogy ezen gárdák közül hol tudják előbb csapattá kovácsolni a játékosokat az október végi bajnoki rajtra. Éppen ezért mi a munkát július 26-án elkezdjük. Az alapoktól indulunk, ezt kell beton-biztosra begyakorolni, innen lehet előrelépni a bonyolultabb taktikai feladatok felé. A harmadik fordulóban, itthon a Debrecen ellen, majd decemberben lesznek olyan mérkőzéseink, amikor nagyon fontos pontokat kell gyűjtenünk.

– Egy esztendő elteltével mikor nyilatkozna elégedetten a munkájáról?

– Rendkívül fontosnak tartom a szurkolók kiszolgálását. Szentesnek van az országban a harmadik legnagyobb szurkolótábora az Eger és a Vasas után, de én mindenképpen azt szeretném, hogy a jelenlegi 2-300 fős drukkersereg megduplázódna, és megtelne a medenceparti nagy lelátó. Ez lenne a legjobb visszajelzés azt illetően, hogy nem dolgoztunk rosszul.

H. V.