Hervay Csabát gyerekkorától foglalkoztatják az újítások. Úgy is mondhatnánk, hogy az agya mindig jár valamin. A balesete óta különösen fogékony lett bizonyos dolgokra. Feltalálónak vallja magát. Itt van például az árvízi készültség. Meséli is, miről van szó tulajdon-képpen…
– Korábban magam is pakoltam a homokzsákokat, segítettem a nehéz helyzetekben, de most már egyáltalán nem tudok a gerincem miatt. Találtam egy megoldást az árvízvédelemre, ami olcsóbb is lenne. Ott, ahol eddig 20–30 ember dolgozott, most ketten elvégezhetik a feladatot.
– Gépekkel helyettesítenék a kétkezi munkát?
– Nem. Abból indulok ki, hogy mindent egyszerűsíteni kell ebben a túlbonyolított világban. A nagy erdőtüzeket tűzzel lehet eloltani, az árvíz ellen vízzel lehet védekezni. Hogyan? Elég, ha egy 20 méteres, ballonszerű, műanyagból készült ponyvajellegű tömlőfélét végiggurítunk a gáton, abba beleszivattyúzzák a vizet, teleszívja magát, és amikor az áradás visszavonul, akkor leeresztik. Újrahasznosítható műanyagból remek ballonokat lehet készíteni. Nem kell költeni homokra, zsákokra, amit azután eldobunk, nem kell hozzá annyi emberi kéz. A házat körülvéve azt is könynyebb így megvédeni. Nem biztos, hogy jó koponya vagyok, de inkább az egyszerűsítésen szoktam gondolkodni.
– Például…
– Túl sok ember szenved halálos balesetet. Amikor az egyik ismerősöm is odalett, elgondolkodtam, hogy van az, hogy a repülőgép anyahajókon egy bovdent feszítenek ki, úgy száll le a repülőgép, hogy a fékúton elkapja egy kampóval? Miért van az, hogy az űrsiklók egy hatalmas ejtőernyőt dobnak ki, amely fékezi a sebességét? Sorra gyártjuk az autókat, miért nem lehet a fékezést módosítani úgy, hogy ne csak a futómű végezze a vészfékezést. Beadtam a szabadalmat, ez egy külön szerkezet, csak veszély esetén kapcsol be, mint a légzsákok. És leáll az autó.
– A balesetét mennyiben "okolja" mindezért? Gondolja, hogy attól változott meg sok minden a képességében?
– Azóta hiperaktív lettem. Negyvenéves vagyok, leülök, leírom, lerajzolom azt, amit kigondoltam. Van, amikor a kronológiai sorrendet összetévesztem, olyankor újrakezdem az egészet. A balesetem után új életet kaptam, újraélesztettek, nyolc napig lélegeztetőgépen voltam, kómában.
– Hogyan történt a baleset?
– Ács szakmám van, nem voltam soha epilepsziás. Akkor a tetőn állítólag epilepsziás roham ért el, kellemes álomszerű állapotba kerültem, lezuhantam, leállt a szívem és a tüdőm. Leszázalékoltak. Azóta kínlódom. Borzasztó. Nézem a tévét, gondolkodom. Itt van például a "hőenergiát termelő tetőidom" nevezetű találmányom, mellyel harmadik helyezést értem el Komáromban egy, "Ötlet, újdonság, találmány" néven megrendezett nemzetközi kiállításon. Hosszabb életű, gazdaságosabb. Teljesen cserépjellege van. Manapság sok ember szeretne már napkollektort a házára. Még mindig drága. Ez újrahasznosítható anyagokból előállítható. Családi házak, kollégiumok fűtésére alkalmas, mi több laposte-tőre is alkalmazható. Megfognánk az energiát vizet melegíteni akár uszodákban is. Olcsó alapanyagból széles körben hasznosítható. Magamnak készítettem egyet, hogy el tudjak menni a kiállításra.
– Az embereket érdekli, mennyibe kerül.
– Napkollektort lehet venni darabját 3-400 ezerért. De huszonöt év a kifutási ideje. Számoljunk: vegyünk egy 150 négyzetméteres kertes házat. Legyen 450 forintos az új héjazat. Egy év alatt 62 ezer forintot takarít meg a melegvíz-előállításban. Kilenc év alatt visszahozza az árát. Hangsúlyozom, száz év feletti élettartamú tető. Fontossági szempont az is, hogy könnyű, 6,2 kg négyzetmétere üresen. Vízzel töltve 24,4 kg, könnyebb, mint bármilyen kerámiacserép. Az is szempont, hogy a műanyag előállítási hőmérséklete 363 Celsius, a kerámiacserepeké 960 foktól indul, a Bramach cserépé 1150 Celsius, tehát már az előállításánál 600–700 fokot takarítunk meg. Idő- és vízálló.
– Gondolja, lesz belőle valami?
– Sokan érdeklődnek, elkérték a leírás tervét. Gyártanák, de… uniós pályázatokkal kapcsolatban a Környezetvédelmi Minisztérium honlapján ott van, hogy 5 és 20 millió forint között adnak támogatást újrahasznosításra váró műanyagra, ha igazolják, hogy hosszú távra vonják ki haszonnal a forgalomból. Ha jól tudom, a helyi önkormányzatnak is van ilyen, csakhogy 1–3 millió forintig kamatmentes kölcsönnel. A műanyaggyártók úgy vannak vele, hogy ők kapjanak pénzt érte.
Jelenleg tizenegy ilyen ötletem van, amit szeretnék beadni. A működési elvet szabadalmaztattam. Nem akarok én híres ember lenni vele, de butaság az ilyen dolgok mellett csak úgy elmenni. A szabadalmaztatás sokba kerül. Először nyolcezer-ötszáz forint, aztán felkúszik százezerre, hogy bevizsgálják. Évente 37 ezer 500 forint az oltalmi díj, húsz éven át, utána közkinccsé válik a találmány. Elég költséges, de nekem már nem maradt más, minthogy gondolkozzam. Kell valamit csinálnom, hogy ne csak a pénzes postást várjam. Őszre szintén van meghívásom egy nemzetközi kiállításra és vásárra a szabadalmi hivataltól.
Lovas József