2010. július 9.

Változás előtt a szentesi futsal

Kilencedik helyen végzett az első osztályú bajnokságban a Legrand-MetalCom Szentes futsal csapata. A gárda ezzel a helyezéssel nem került be a rájátszásba, de osztályozót sem kellett játszania a bentmaradásért, így teljesítették a minimális célkitűzést.

Azt, hogy a szeptemberben rajtoló szezonban is vállalja-e a klub az első osztályú tagságot, még kérdéses. A Legrand-MetalCom vezetőedzője, Némethy László szerint a jelenlegi feltételek között biztosan nem.

– Jól sejtem, hogy ennél előrébb szerettek volna végezni a tabellán?

– A szezon előtt azt szerettük volna, hogy a szegedi Első Betonból érkező játékosokkal kiegészülve, szentesi fiatalokat is bevetve és a nagypályás labdarúgó csapattal együttműködve új alapokra helyeződjön a szentesi futsal. Ez sajnos nem valósult meg, így azt kell, hogy mondjam, hiába voltak komolyabb terveink, az edzések száma és az edzéslátogatottság, az idegenbeli mérkőzésekre való elutazások körüli megpróbáltatások tükrében teljesen reális az idei helyezésünk. Ennél többet ettől a csapattól, ha nem változnak a körülmények, nem lehet elvárni, NB I-es szinten legalábbis nem. Az első osztályban ugyanis egyre komolyabbak az anyagi elvárások, egyre színvonalasabb a bajnokság, egyre erősebb csapatok szerepelnek az élvonalban. Amíg nekünk arra kell figyelnünk, hogy az edzésékhez a sportcsarnok magas bérleti díját valahogy ki tudjuk gazdálkodni, addig nagy csodákra nem kell számítani.

– Igyekezett a szentesi fiatalokkal is megismertetni az első osztály légkörét, ők hogyan teljesítettek?

– A fiatalok közül ki kell emelnem Nemes Zsoltot, aki a legjobb teljesítményt nyújtotta közülük, de rajta kívül is akad olyan labdarúgó az ifjúsági csapatban, akik jól teljesítettek, de még a mutatottnál is több van bennük. A jó teljesítményhez azonban a futball, a futsal és a sport iránti még nagyobb alázatra van szükség a részükről. Ha valaki nem érzi át ilyen korban, hogy az NB I-ben szerepelhet, és neki a maximálisat kell nyújtania, pályán és azon kívül egyaránt, akkor nem csak a sportban, de az életben sem viszi sokra.

– Mit lehet tudni a következő szezonról?

– Közösen beszélgettünk a klub vezetőivel a folytatásról, és valamennyien egyetértettünk abban, hogy így, ebben a formában, edzések és állandó játékosok nélkül nem lehet első osztályú szinten űzni a futsalt. Inkább vállaljuk a másodosztályban való szereplést, fiatalabb játékosokkal, néhány rutinos labdarúgóval kiegészülve, és innen célozzuk meg a feljutást a legfelsőbb osztályba. Ehhez azonban a szentesi labdarúgás teljes megreformálására van szükség, gondolok itt a nagypályás labdarúgásra, az utánpótlás-képzésre és a futsalra egyaránt. Törekedni kell a megegyezésre, a közös munkára az érintettek között, különben fokozatosan elsorvad a fut-sal, tönkremegy a Kinizsi labdarúgó-szakosztálya, és előbb-utóbb a jelenleg három egyesületben szereplő legkisebbek jövője is veszélybe kerülhet. 200-250 labdarúgást szerető gyermek sorsán keresztül a szentesi labdarúgás léte a tét.

H. V.