Veteránmotor-kiállítás

Az elmúlt hétvégén Gyuricza Róbert, motorgyűjtő szervezésében veteránmotor-kiállításon csodálhattuk meg a - jobbára - magyar motorkerékpár-gyártás több évtizedes alkotásait. A saját tulajdonában lévő motorokat tízéves kora óta gyűjti MÉH telepeken, tanyákon, hátsó udvarokban, és mindenütt, ahol eldobva valami ócska rozsdás, "motorszerű" valamit talál. Nem egyszerű ezekhez a motorokhoz eredeti alkatrészt beszerezni, így sok esetben a régieket kell átdolgoznia, felújítania. A Csepel, a Pannónia annak idején világhírű volt, mára sajnos már csak a gyűjtők emlékeiben él. Pedig csodálatos motorkerékpárokat gyártottak néhány évtizeddel ezelőtt.

A legnagyobb kedvenc, és talán számára legértékesebb, a nikkeltankos Csepel, ami 1938-ban készült. Egyhengeres, 100 köbcentiméteres, váltó nélküli, kézigázos. Kontrafék van rajta hátul, mint a kerékpároknál, de az első keréknél már dobfék van. A legtöbb gondot az összevert, átrozsdásodott, horpadt tank okozta, de most úgy csillog, mint új korában. Ennek a járműnek két lánckereke van hátul: egy betekerő, és egy hajtólánc. Így akkor is lehet haladni vele, ha az üzemanyag már elfogyott.

Mára már annyi motort helyrehozott, hogy tárolási problémái vannak. Szeretné, ha a várostól kapna valamilyen segítséget, azért hogy ezeket a járműtörténeti ér-dekességeket kiállíthassa. Amennyiben felajánlanának egy helyiséget, amit másra nem használnak, ő szívesen rendbe hozná.

Kép és szöveg:
(garai)