Egy emberöltő a Klauzálban

Új iskolától a felújított intézményig

A Klauzál Gábor Általános Iskola több alkalommal is szerepelt a képviselő-testület előtt. Az üléseken szó volt az intézményről az elsős osztályok létszámnak meghatározásánál. Ez időre esett Tariné Lantos Piroska igazgatónő beszámolója az iskola ötéves munkájáról, és azzal párhuzamosan egy pályázat elbírálásáról, amely az intézmény vezetői posztját érintette.

- Egy nagyon nagy kettősséget éreztem a beszámoló elkészítése közben - mondja az igazgatónő immár a májusi önkormányzati ülést követően. - Kettősséget azért, mert egy olyan iskolát vezettem, ahol folyamatosan csökkent a gyermeklétszám, a pedagógus létszám, a dolgozók létszáma. Emellett pedig folyamatosan nőtt a problémás, az SNI-s, a különböző hátrányokkal küszködő gyermekek aránya. És ebben a helyzetbe kellett dolgoznunk, dolgozni a nevelőtestületnek, minden munkatársnak.

- Azért győzték az iramot, talpon maradtak. - vetem közbe.

- Tettük a dolgunkat úgy, hogy megéreztük a hívó szót; a helyzeten változtatni csak akkor tudunk, ha minél többet pályázunk. Közel 77 millió forint pályázati pénzt sikerült a nevelőtestületre, a gyerekekre, az iskolára költeni. Ebből fele a fenntartó önkormányzat, a másik fele saját pályázatban valósult meg. Ehhez nagyon nagy összefogásra volt szükség, sokan dolgoztak benne, ezúton is köszönöm a munkájukat, hiszen egyedül én nem tudtam volna ilyen eredményt elérni. Név szerint senkit sem szeretnék említeni, mert mindenki tette a dolgát, de az igazgatóhelyettesünk, Labádi Lajosné munkája és közreműködése nélkül az iskola ezt a színvonalat és ezt az eredményt nehezen tudta volna elérni. A nyertes pályázatok által sok új eszközt kaptunk, azok mind a hátrányos helyzet leküzdését szolgálják. Nagyon sok továbbképzésen vettünk részt kollégáimmal az utóbbi időben. Tulajdonképpen egy jól képzett nevelőtestület áll rendelkezésünkre.

- Tizenegy évet töltött el vezetőként a Klauzál Gábor Általános Iskola élén. Ha lehet, lapozzunk vissza az eltelt időben. Hogyan is kezdődött?

- A szegedi tanárképző főiskola földrajz-testnevelés szakán végeztem 1975-ben. Még abban az évben Fóton kezdtem tanítani, a falu iskolájában, nem a gyermekvárosban. Két évet töltöttem ott, majd a férjemmel együtt Csongrádra költöztünk, a szülővárosunkba. Férjem a szomszédos településen kapott munkát, az akkori Kontaktánál. Én is Szentesen kerestem állást, a gimnáziumban lett is volna hely számomra, de mivel általános iskolában szerettem volna tanítani, Csongrádon, az akkori Szabadságtéri iskola állásajánlatát fogadtam el.

- Hogyan került mégis Szentesre?

- A Kertvárosban építkeztünk. Közben megépült a Klauzál utcai iskola. A két kicsi gyermekünk mellett úgy gondoltam, hogy napközis tanárként helyezkedem el, de kaptam az értesítést, hogy földrajz-testnevelő tanárként van rám szükség a megnyíló iskolában. Kezdettől fogva, immár 26. éve dolgozom itt. Mindjárt osztályfőnök lettem, kaptam egy 5.-es osztályt. Nagyon jól éreztük magunkat, az első évek valóban csodálatosak voltak. És ami örvendetes, sok volt a gyerek.

- Egészen az igazgatói posztig vitte a sorsa.

- Először igazgatóhelyettesként pályáztam meg az állást, 2000-ben, amikor Oltyán Lajos igazgató úr nyugdíjba ment. Három pályázó közül nyertem. Aztán 2005-ben pályáztam ismét, de akkor már egyedül voltam jelentkező. Így van meg a tíz évem, és most járt le a második öt év.

- A testületi ülésen egyebek mellett Móra József fogalmazott úgy, hogy még szívesen látná továbbra is az igazgatói székben. Miért gondolta úgy, hogy most már abba kell hagyni?

- Egyrészt a tíz év az nagyon kemény tíz év volt. Hivatalos oka az, hogy jövőre az előrehozott nyugdíjkorhatárt el fogom érni, 2011-ben nyugdíjba szeretnék menni. Van egy aranyos kis unokám, most féléves, a lányomék is számítanak rám, ő gyógyszerész, segíteni kell őket. Egy évre nem lett volna értelme pályázni. Egy szép, fölújított iskolát hagyok hátra. Most mondjam azt, tudni kell abbahagyni?!

- De nehéz.

- Nehéz. Nagyon sokat dilemmáztam, sokan a szememre vetik, hogy pont most hagyom itt, amikor rendeződni látszanak a dolgok. Egy probléma maradt, mégpedig az, hogy kevés a gyerek. Remélem, hogy ez a külső-belső megújulás tanulót is hoz majd az iskolába.

Lovas József