Találkoztak az egykori kisdiákok

Az 1960-ban végzett 8. osztály a Damjanich emlékműnélJúnius az általános iskolai ballagások hónapja. A most végző nyolcadik osztályosok számára talán nehezen hihető, hogy évtizedek múlva, egy szép napon már, mint nagyszülők látják viszont egymást. Úgy, ahogy az elmúlt hétvégén történt ez a Damjanich iskola 1960-ban végzett diákjaival.

Horváth Imre kora tavasz óta sok szervezési munkát vállalt magára, hogy egy napot együtt tölthessen az egykori osztálytársakkal. Elmondta, hogy akkoriban 32-en voltak, ebből heten már nem lehetnek közöttük. Eddig több ilyen összejövetelt megszervezett és külön öröm számára, hogy van olyan társuk, aki most, az ötvenedik évfordulón jött el először. A beszélgetést a mostani tanári szobában kezdték, akkoriban az volt a termük. Megemlékeztek Kalmár Sándor osztályfőnökről és Tóth Ernőről, aki történelmet tanított nekik. Mindkettőjükre úgy emlékeznek vissza, mint olyan emberek, akik nem csak tantárgyat oktattak, hanem emberséget is. Boldogan nézegették a naplójukat, amelyet erre az alkalomra kértek ki a szentesi levéltárból. Ezért a közreműködésért igazán hálásak Labádi Lajosnak, a levéltár vezetőjének.

Az iskola jelenlegi vezetője, Kárpáti Lajos örömmel vette Horváth Imre megkeresését. Üdvözölte ezt az összetartást, hiszen nagyon ritka, hogy egy általános iskolai osztály tagjai egy fél évszázadon keresztül is tartsák a kapcsolatot egymással. Mint mondta, ez biztosan azért van, mert jó közösséget alkothattak akkoriban. Körbevezette a "diákokat" az iskola épületében, megmutatta nekik az azóta bekövetkezett változásokat. Ők elmondták az igazgatónak, hogy az udvar annak idején is ilyen szép és ápolt volt, mint ma, a különbség az, hogy a kertészkedés szinte teljes egészében a tanulók feladata volt az 50-es, 60-as években.

A legtávolabbról Orsós András érkezett a jeles alkalomra. Egészen fiatal volt, amikor a családjával kalandos körülmények között Olaszországba távozott. Ma már nevetve emlékszik viszsza arra, hogy az útjuk egy szakasza gumimatracon, a tengeren át vezetett. Igaz, ezt a megoldást nem a kalandor szellem, hanem a kényszer szülte. Szerettek volna egy faluban csónakot venni, de azt magyaroknak ott nem adtak el. "Tudták, mire kellene" - teszi hozzá mosolyogva. Rövid dél-afrikai kitérő után három évtizede már Ausztráliából jár haza az osztálytalálkozókra.

Benkő Istvánné Balsi Eszter és Somogyiné Vass Mária egyetértettek abban, hogy jó volt a Damjanichba járni iskolába. Az osztályuk jól tanult, a tanáraikat szerették. Sok szép emlék köti őket össze, amelyeket szívesen idéznek fel ezeken az összejöveteleken.

Kép és szöveg:
K. E.