"Nem vagyunk feladós típusúak."

A fejlesztőcsoport az évzáró ünnepségenKevesen tudják a városban, hogy az Apponyi téri óvodában működik egy fejlesztőcsoport, ahol azokkal a gyerekekkel foglalkoznak, akik együttnevelés keretében nem oktathatóak. A gyógypedagógus- óvónő, Dajka Ágnes (a kép bal oldalán) beszélt a mindennapjaikról.

- Tizenévvel ezelőtt, a Klauzál utcai intézményben már volt egy hasonló csoport. Nálunk szülői kezdeményezésre, mintegy 5 éve foglalkozunk olyan kicsikkel, akik valamilyen oknál fogva nem illeszthetők be egy átlagos közösségbe. Jelenleg 8 gyerek jár hozzánk, de tekintettel arra, hogy az SNI-vel korrigált számuk 3, így 24 fős csoportnak számítunk.

Dajka Ágnes így folytatta szavait: - Két asszisztens, Insperger Júlia (a képen középen) és Murányi Ágnes, valamint a dajka, Héjja Imréné Zsuzsa (a kép jobb oldalán) folyamatosan segíti a munkát. A folyamatosságot a szó szoros értelmében vehetjük, hiszen a gyerekekkel mindig, mind a négy felnőtt bent tartózkodik a csoportszobában.

Az óvónő elmondta, hogy a hozzájuk való bejutás bemenet szabályozott, a végső szót mindig egy szakértői bizottság mondja ki. A vizsgálatsorozatuk és a véleményük alapján kerülhet be egy kisgyerek az Apponyi téri ovinak ebbe a speciális csoportjába. Úgy fogalmazta meg, hogy akinek szüksége van rájuk, mindig ide talál. Ő és kollégái a pedagógia, a szociológia, a pszichológia terén magasan képzettek, többféle, a munkájukhoz nélkülözhetetlen képzettséggel rendelkeznek. Mint említette, a gyerekek egy része egyszerűen valamilyen lemaradással küzd, olykor kimarad egy szakasza a korai fejlődésnek. Ebben az esetben intenzív fejlesztés után akár egy integrált csoportba is visszakerülhet a gyermek.

- Alapvetően három téren fejlesztjük a kicsiket. Elsődleges a beszédindítás, hiszen vannak, akik úgy kerülnek hozzánk, hogy nem kommunikálnak. Ugyanekkora hangsúlyt kap a mozgásfejlesztés és a gondozási feladatok tudatosítása. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az itt eltöltött évek után képes legyen minden kis ember az elemi tisztálkodási, higiéniai feladatok ellátására saját maga körül - folytatta Dajka Ágnes. - A szülői háttér nagyon fontos a cél eléréséhez, szerencsére többnyire együtt-működőek, elfogadják a tanácsainkat. Természetesen vannak kivételek, talán a leghátráltatóbb, ha nem hajlandó valaki belátni a tényt, hogy a gyermeke valamilyen lemaradással küzd és ezért fejlesztésre szorul.

Kolléganője, Insperger Júlia hozzáfűzi, hogy olykor amilyen nehéz, éppen annyira szép a munkájuk. A sok apró öröm, amit ezek a kisgyerekek tudnak nyújtani, nem pótolhatók semmivel. Ugyanannyi humor, huncutság van bennük, mint a többi óvodásban. Ha egy rendkívül nehéz nap némelyik pillanatában úgy érzik, hogy de jó is lenne átlagos csoportban dolgozni, ez a vágy gyorsan elillan. Héjjáné Zsuzsával együtt válaszolják, hogy talán azért szeretik annyira a munkájukat, mert négyük közül senki sem az a feladós típus.

Kép és szöveg:
Králik Emese