Miért nincs repülőmodellező klub?

Sok gyerek álma, hogy saját kezűleg olyan szerkezetet készítsen, ami működik, repül, gurul vagy éppen úszik. Kezdetben papírból, fából készítenek kisebb-nagyobb járműveket majd később komolyabb szerkezeteket is építenek.

Kulik Mihály, korábban az autók karosszériáit javította. Most szabadidejét barátaival és a motoros repülőmodellekkel tölti. Ezeknek nagyon sok fajtája van; merev és forgószárnyas, robbanómotoros, vitorlázó, légcsavaros, vagy sugárhajtású, stb. Ő a vitorlázó-motoros modelleket szereti, azokkal foglalkozik. Ezekkel a gépekkel, úgy mint a valódi műrepülőkkel, sok trükköt lehet végrehajtani. Olyanokat is, amit a "nagyok" nem tudnak, hiszen azt a nehézségi erőt, gyorsulást, amit a kisgépek forgásával végre lehet hajtani, az emberi szervezet károsodás nélkül nem bírja ki. Természetesen nagy gyakorlatot, technikai tudást, érzékeny vezérlést igényel.

Az első gépeit Turányi Imrétől kapta. Később apránként rakta össze a saját gépeit, hiszen a boltokban készen nem lehet kapni. Közösen a barátaival szereli, javítja, pótolja a sérült elemeket egész télen, azután irány a repülőtér.

Ezek a modellek már komoly teljesítményre képesek, például egy 50 cm3-es motor röpít egy 3 kg körüli, közel kétméteres testet, ami balsafából és vékony furnérlemezből készül. Ez nagyon veszélyes, hiszen mozgó és forgó részeket is tartalmaznak a gépek. Nagyobb modellek is vannak, de ahhoz már külön engedély szükséges. A szigorú szabályok miatt motoros gépeket egyedül nem lehet röptetni, vagy egyszerre csak egy gép repülhet. Nagyon sokat kell ahhoz gyakorolni, hogy minél kevesebbszer törjön öszsze a gép. Nem felszállni, fennmaradni a nehéz, hanem jól leszállni.

Szentesen nincs olyan egyesület, ahol ezt a sportot művelni lehetne, így egy orosházi egyesületnek a tagjai. Versenyeken még nem indulnak, de örömet szerez nekik egy sikeres manőver vagy leszállás. A gépek számítógéppel, rádió-távirányítással irányíthatók, amíg tart a hatótávolság - ez gyakorlatilag a látótávolság. A gépek egy felszállás alkalmával 20- 25 percig vannak a levegőben. Végrehajtanak olyan trükköket, mint a nagy gépek, így például mindig szembeszéllel történik a fel- és leszállás. Nagyon kell figyelni a sebességre, és arra a szögre, ami alatt a gép földet ér, mert vannak kiszámíthatatlan széllökések, turbulenciák, amelyek "rosszindulata" esetén a gép a földbe csapódhat és összetörhet. A gépeket szállításkor általában szétszerelik, és néhány mozdulattal a helyszínen állítják össze.

Garai Sz. Imre