Az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szokások között kitüntetett hely illeti meg a keresztelést, amelynek révén az újszülöttet az egyház, a család, a falusi vagy a mezővárosi közösség szimbolikusan tagjai közé fogadta. A keresztelő előkészületeinek fontosabb mozzanatai között a keresztnévadást, a koma- illetve keresztszülő-választást és a rituáléra való közvetlen felkészülést tarthatjuk számon. Fontos szempontnak számított, hogy a szertartás minél hamarabb megtörténjen, nehogy a gyermek kereszteletlenül haljon meg.
Szentesen a reformátusok körében a születést követő vasárnapon igyekeztek megkeresztelni az újszülöttet. A család a vendégek számára ebédet készített, amely húslevesből, paprikás húsból és különböző tésztafélékből állt. Az ebédet a nagyszülő a komaasszonnyal együtt közösen főzte. Az étkezés után a komaasszony és a bába karjaira vette az újszülöttet, és elvitte a templomba, ahol sor került a szertartásra. A kisbabák, hogy sírásukkal ne zavarják az istentiszteletet, "cucát" kaptak. A keresztelőről haza érkezve a bába sok szerencsét és boldogságot kívánt a családnak, szolgálataiért pedig egy kis "bocskorpénz" járt neki.
A keresztszülők legtöbbször a családhoz tartozó házaspárok közül kerültek ki, de előfordulhatott, hogy rokon hajadon leányt kértek fel erre a feladatra, aki mellé keresztapának nőtlen bátyját vagy öccsét választották. A keresztszülőséget a társadalom által előírt kötelességek határozták meg, amelyeket sok esetben a helyi szokásjog egészített ki.
Az anya a keresztelői ebéden még nem vehetett részt, hanem az ágyból fogyasztotta el a számára készített könnyebb ételféleségeket. A tyúkhúslevesből ugyan ő is ehetett, de utána gyenge csirkehúsbecsináltat, majd tejberizskását kapott, amit mazsolaszőlővel vagy fahéjjal hintettek meg. Nem engedték a gyermekágyból hamar felkelni, az édesanyja segített ez idő alatt a ház körüli munkák elvégzésében. Első útja a templomba vezetett, mivel a hagyomány szerint nem szabadott a házat addig elhagyni, amíg az Isten házában nem fordult meg.
Összegzésként elmondható, hogy az emberi élet fordulói közül a születéshez kapcsolódó szokások, hiedelmek fontos részét alkották a paraszti kultúrának. A mágikus, az újszülött és az anya védelmét célzó praktikák az első világháborút követően fokozatosan háttérbe szorultak. Azok a szokások, képzetek bizonyultak maradandóbbnak, amelyek a különböző krízishelyzetek feloldását célozták.
Mód László