Hatóság a diszkrimináció ellen

Dr. Kiss Éva, egyenlő bánásmód-referensAz országos sajtóban is egyre gyakrabban szerepelnek olyan felháborodást kiváltó diszkriminációs ügyek, amelyekben határozatot hozott az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH). A hazánkban viszonylag új jogintézményről még keveset tudnak az emberek, bár városunkban is tartottak már kihelyezett ügyfélfogadást. Hazánkban az európai uniós csatlakozás tette szükségszerűvé az egyenlő bánásmóddal és az esélyegyenlőséggel foglalkozó hatóság létrehozását, s 2005-ben kezdte meg működését az intézmény.

A hatóság a közelmúltig budapesti központtal dolgozott, de 2008-ban egy EU-s pályázat lehetővé tette, hogy tavaly szeptembertől az ország mind a 19 megyéjében referensi hálózatot építhessen ki. Csongrád megyében dr. Kiss Éva kezdte meg működését, mint egyenlő bánásmód-referens. A szentesi ügyvédnő pályázaton nyerte el a négy évre szóló megbízást. Hetente egy alkalommal négy órában foglalkozik ezekkel az ügyekkel a szegedi Esélyek Házában, illetve a megye kistérségi központjaiban. Mivel a kistérségekben egyre nagyobb igény mutatkozik a szolgáltatásra, hamarosan lehetősége lesz arra, hogy havonta két alkalommal a lakóhelyükön fogadja a kistérségi településen élőket.

Legfájóbban a foglalkoztatás területén éri diszkrimináció az embereket, főleg nőket, fogyatékkal élőket és romákat, mondja az ügyvédnő. De mi is a diszkrimináció? Az egyenlő bánásmódról szóló törvény meghatározza az embernek azon védett tulajdonságait - pl. a neme, életkora, társadalmi hovatartozása, egészségi állapota, stb. - amelyre figyelemmel közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés érhet valakit. Diszkriminációról akkor beszélünk, ha valakinek a védett tulajdonsága és az őt ért hátrány között ok-okozati összefüggés van. A panaszos hátrányos megkülönböztetés esetén a hatósághoz fordulhat. Óvatosan kell eljárnia a munkáltatóknak is, hiszen az álláshirdetésekben, vagy állásinterjúkon előfordulhatnak olyan kérdések, amelyek sértik az egyenlő bánásmód követelményét. Foglalkoztatási diszkriminációról beszélünk, ha nem valósul meg az egyenlő munkáért egyenlő bér kívánalma, amikor is a nők ugyanazért a munkáért, ugyanolyan végzettséggel kevesebb munkabért kapnak. Sok esetben szakszervezetek - tagjaik képviseletében - fordulnak a hatósághoz.

A referens úgy érzi, mivel ingyenes jogi ügyfélszolgálatról van szó, most még jellemzően mindenféle jogterületet érintő kérdésben felkeresik a panaszosok, ha számukra valamely hatóság kedvezőtlen döntést hoz. Dr. Kiss Éva viszont hangsúlyozza: az Egyenlő Bánásmód Hatóság csak akkor léphet fel, ha a panaszost az eljárás során hátrányos megkülönböztetés érte. Az ő személyes feladatát úgy határozza meg: kapcsolatot tart az ügyfelekkel, a panaszokról eldönti, valóban a hatósághoz tartoznak-e, s ha igen, továbbítja azokat. Nem diszkriminációt érintő ügyek-ben a panaszost bírósághoz, más hatóságokhoz irányítja, illetve jogi segítséget nyújt az ügy elintézéséhez.

Az ügyvédnő elárulta: diszkriminációs ügyekben a bizonyítási eljárás megkönynyítésére a hatóság munkatársai a panaszos lakóhelye szerinti polgármesteri hivatalban tartanak tárgyalást. Hozzáteszi: nagyon fontos, hogy lehetőség van a bizonyítási eljárásban védett tanúk meghallgatásra is. Ez azt jelenti, hogy magukat a tanúkat is védik az eljárás során, hogy esetleg később ne érhesse őket retorzió a bepanaszolt részéről. Az ügyek nagyjából 2-3 hónap alatt befejeződnek, mondja a referens, aki azt is tapasztalta, gyakorta előfordul, hogy nem kell szankciót alkalmaznia az általa képviselt hatóságnak. Ugyanis egyezségkötésre van lehetőség, tehát a panaszos és a bepanaszolt valamilyen módon kiegyeznek egymással. Az is igaz, a hatóságnak nincs lehetősége például az elbocsátott panaszost visszahelyezni a munkakörébe, helyette erkölcsi elégtételt kaphat. Jelentős pénzbírsággal is sújthatják a diszkriminációt gyakorlót, ennek összege 50 ezertől több millió forintig terjedhet, de el is tilthatják ettől a magatartástól. Természetesen a bepanaszolt, ha nem ért egyet az EBH elmarasztaló határozatával, annak bírósági felülvizsgálatát kérheti. Azonban dr. Kiss Éva szerint a hatóság döntései nagy többségében a bírósági eljárásokban is helyt állnak.

Szentesen a közelmúltban tartotta a referens az első kihelyezett ügyfélfogadását, melyen azt tapasztalta, konkrét diszkriminációval kapcsolatos panasz nem érkezett, csak érdeklődők voltak. A referens úgy látja: a városban, a különböző hivatalokban, igyekeznek eleget tenni az egyenlő bánásmód követelményének és mindent megtesznek annak érdekében, hogy az állampolgárok problémáit humánusan megoldják.

Dr. Kiss Éva általánosságban azt reméli, ha az emberek megismerik az EBH munkáját, egyre többen fellépnek az őket ért hátrányos megkülönböztetés ellen. A panaszosnak a diszkrimináció megtörténtét valószínűsítenie kell. Akit gyakran ér hátrányos megkülönböztetés, annak nem egyszerű erről beszélni és nem is rendelkezik mindig megfelelő érdekérvényesítő képességgel, jegyzi meg az ügyvédnő. Ugyanakkor a bizonyítási eljárás megfordul: a bepanaszoltnak kell bizonyítania, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, vagy nem köteles megtartani a közte és a panaszos közötti jogviszonyban. Az emberek ma még nehezen fordulnak a hatósághoz, inkább legyintenek, azt mondják, nincs értelme, hiszen úgy sem változik semmi. A hatóság munkatársai ezt a szemléletet is szeretnék megváltoztatni. Persze, ez nem könnyű, hiszen a nyugati demokráciában is hosszú évtizedekre, évszázadokra volt szükség ahhoz, hogy a polgárok megtanulják: a saját igazukért maguknak kell kiállniuk, magyarázza az ügyvédnő.

Őt a Kossuth utca 8. alatti irodájában megtalálhatják, de tervei szerint 2-3 havonta kihelyezett ügyfélfogadást fog tartani Szentesen a polgármesteri hivatalban is.

Darók József