Tóth József ükunokája Szentesen

Elismerés és köszönet a levéltárnak

Talán még sokan emlékeznek rá, hogy az elmúlt évben ünnepeltük színházunk névadásának 100 éves évfordulóját. Amint ismert, a városi képviselő-testület 1909. január 18-i közgyűlésén határozatilag kimondta, hogy a városi színház Szentes nagy szülöttéről, Tóth József (1823-1870) színművészről, műfordítóról, a Nemzeti Színház tagjáról, a Színitanoda tanáráról neveztessék el. Az emlékezetes névadási ünnepségre április 19-én került sor, amelyen részt vettek a névadó fiai: ifj. Tóth József gyömrői református lelkész, Tóth Kálmán fóti jegyző és Tóth Imre, a Nemzeti Színház igazgatója. A vendégek között voltak Jászai Mari, Pethes Imre és Rózsahegyi Kálmán ünnepelt színészek, akik felléptek a díszelőadáson. A száz évvel ezelőtti névadási ceremóniát, valamint Tóth József művészi pályafutását igen gazdag dokumentumkiállítás keretében mutattuk be a Városi Galériában.

Egy év sem telt el, amikor 2010. március elején egy érdeklődő telefont kaptunk a levéltárban, miszerint: - Ismert-e Szentesen Tóth József neve? Találhatók-e rávonatkozó iratok, képek, és ha igen, meglehet-e azokat tekinteni? A kérdésekre igennel válaszoltam, és megbeszéltünk egy közeli időpontot.

Alig két héttel később megjelent levéltárunkban egy jó megjelenésű középkorú úriember, egy fiatalabb fiú társaságában. A megnyerő modorú férfiú Czirják Lászlóként mutatkozott be, az ifjú pedig az unokaöccse volt. A beszélgetés során hamarosan kiderült, hogy ők Tóth József színművész leszármazottai, és minden érdekelné őket, amit a jeles ősükről tudni lehet. Ezen túlmenően élénken érdeklődtek Szentes múltjáról, és a város jelenlegi életéről.

Többórás diskurzus kezdődött. A Tóth József vonatkozású dokumentumok bemutatásához segítségül hívtam Kruzslicz Pál barátomat, aki köztudottan évtizedek óta kutatja városunk színháztörténetét, s épp a napokban fejezte be az e tárgyban írt monográfiáját. Szerencsére a közösen összeállított galériai kiállításunk dokumentumai még egyben voltak, így be tudtuk mutatni az őrizetünkben lévő Tóth József relikviák teljes körét. Vendégeink megilletődve lapozgatták a megfakult korabeli okmányokat, sajtóközleményeket, fényképfelvételeket készítve minden iratról, képről, plakátról, újságkivágásról.

Tanácsunkra útjuk a Tóth József utcában található Tóth József emléktáblához vezetett, amelyet 1885-ban helyeztek el jeles színészünk szülőházán. Búcsúajándékként a Szentes helyismereti kézikönyve c. tanulmánykötettel, valamint a Tóth József kiállítási katalógussal kedveskedtünk. Czirják úr pedig kifejezte abbeli szándékát, hogy szívesen magára vállalná a színházba visszahelyezendő Tóth József mellszobor felújítását.

Néhány nap-pal később levél érkezett Czirják Lászlótól, amely a következőket tartalmazta:

"Kedves Labádi Úr! Szeretném kifejezni hálás köszönetemet, amiért múlt pénteken annyi időt szánt ránk ükapám szellemi hagyatékának bemutatására. El kell mondjam, hogy ámulatba ejtett az a lelkes elhivatottság, amivel Ön a levéltárat vezeti. Meg is látszik az intézményen ez az odaadó szakmaszeretet, mert minden, amit ott tapasztaltam, a legszakszerűbb rendezettségről tanúskodott. Meghatottan láttam, hogy családunk neves ősét milyen megkülönböztetett tiszteletben tartják a városban, és a megőrzött levéltári-, kiállítási anyag is minden várakozásomat felülmúlta! Családom nevében ezúton is szeretném megköszönni a figyelmet, amivel a levéltár Tóth József ükapám hagyatékát gondozza. Rövidesen jelentkezni fogok Önnél közvetlenül e-mailben is, addig is, szép hivatásához további sok, jó egészségben eltöltött esztendőt kívánok! Budapest, 2010. március 12. Szívélyes üdvözlettel: Czirják László"

Úgy gondoltam, hogy ezek az elismerő szavak városunknak is szólnak, ezért döntöttem a levél közzététele mellett. S talán bizonyítja azt is, hogy mindenki a saját munkájával elősegítheti Szentes jó hírnevének terjedését a szűkebb és tágabb világban.

Labádi Lajos