Ritka sorozatot produkált lemezkiadás terén hazánk kétségkívül legjobb vidéki, világzenét művelő zenekara, a Fabula Rasa. Bő fél év leforgása alatt három CD kiadása fűződik a nevükhöz! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kétpetéjű ikrek: a saját kiadású Pörgettyű és Lankattyú megszületését korábbra vártuk. A Tesséklássék című Sony-produktum léte pedig részben a csapatnak magának, részben a szerencsének köszönhető.
A Fabula Rasa ugyanis megnyerte a 2009. évi budapesti Fringe Fesztivált is! Díjuk pedig (itt jön be a mázli-faktor) a fenti lemez elkészítésének lehetősége volt. A lemezkiadó cég - ellentétben a zenekarral - nem habozott beváltani az ígéretét. (A Fabula Rasa pedig besöpörhette utána a Fonogram-díjat, világzene-kategóriában.)
Időrendben mutatva be a három korongot, a Sony-kiadvány a Pörgettyű és a Lankattyú közé ékelődik. Az elsőség azonban mindenképp a Pörgettyűé.
Már az első percekben "lejön" róla, hogy zeneileg előbbre lépett a Fabula Rasa a felülmúlhatatlannak tetsző debütáló lemeze, a Csindratta óta. Még érettebb, még inkább fantáziadús hangszereléseket hallhatunk. A dalok azonban kevésbé ütősek, de így is képesek felvillantani a zenekarvezető Szirtes Edina "Mókus" sokoldalú (énekes, hangszeres, szerzői) tehetségét, amelyet idén, január végén a budapesti Művészetek Palotája közönsége is megcsodálhatott.
A Tesséklássék egyetlen hibája az, hogy nem mentes az átfedésektől. Akinek megvan az azt megelőző két Fabula Rasa-CD, érzékelni fogja. Lebeszélni azonban őt sem szeretném a begyűjtéséről, hiszen nagyon érdekes új felvételeket is tartalmaz a korong! Radnóti megzenésített verse, a Pogány köszöntő - világzenei köntösben - mindenképp ilyen darab. Nem kevésbé a Csík zenekar három tagjának segítségével újravett Fabula Rasa koncertsláger, a kvázi cigány keserves "Istenem", ami Kunos Tamás vezérletével egyedi, a Csík zenekarra jellemző húzást kapott. A por című szám pedig maga a lírai csoda, amely a Fonogram-díjat önmagában megérdemelte volna!
A Lankattyú 18 perces mini-album, a zenekar ajándéka a Pörgettyűhöz. Immár bármelyik Fabula Rasa-koncert után átvehető az "iker" felmutatásával, és elhelyezhető mellette, hiszen megvan a helye a digipackban!
Rövid, de nagyon egységes az anyag, mondhatni, a Pörgettyű hangulati levezetése. Ez a hangulat portugál fado, dacára annak, hogy a muzsika a magyar és a cigány népzenére hajaz. Az átkerült számok szelekciójának alapja tehát - a Pörgettyűhöz képest - semmiképp sem a maradék-elv! Idézhetném a mondást: jóból kicsit adnak, ami már-már közhely, de idevonatkoztatva nagy igazság. Egészen bizonyos: a karcsú felhozatal ellenére bőven megszolgálja az utánajárás fáradságát!
A Fabula Rasa példája pozitív és követendő, egyben minden valószínűség szerint városi rekord. Kíváncsi vagyok, mikor jön egy új, szentesi (érdekeltségű) zenekar, amelyik időben és mennyiségben túlszárnyalja ezt a teljesítményt ugyanígy, minőségi engedmények tétele nélkül!
Olasz Sándor