Meghalt egy Igaz barátom. De ha Zs. Lukács Mária művésznőre gondolok, akkor szinte adódik a helyzetből, hogy Zsille Győző festőművészre is gondolok. Nem lehet őket különválasztani, sem időben, sem térben, de személyes lelkivilágomban sem. Mint férj és feleség baráttá váltak a szeretetükben. Zsille Győző és felesége Mária barátaim voltak, a szó legtisztességesebb értelmében. Velük kapcsolatban is megtapasztalhattam a barátságnak azt a lét-fényükből fakadó, finom egymáshoz viszonyuló szeretet rezdüléseiket, amely a körülöttük lévő életteret alakította jobbá. Ez az emberszeretet sugárzás megnyilvánult minden egyes rezdüléseikben.
Ennek a szépen virágzó barátságuknak a harmadik személye lehettem, és úgy néztem fel ezekre a felnőttekre, mint ahogy József Attila a Thomas Mann üdvözlése című versében megfogalmazta: "Te jól tudod a költő sose lódít: / az igazat mondd, ne csak a valódit, / a fényt, amelytől világít agyunk, / hisz egymás nélkül sötétben vagyunk."
Ők, mint megbölcsült felnőttek, nekem soha nem hazudtak és hagyták a lélektől lélekig áradó emberi szeretetet áradni. Nagyon tiszteletre méltó és felemelő érzés volt, hogy az igazul áramló szeretetet elfogadták és azt emberi ravaszsággal sohasem tették próbára. A bölcs és igaz érzéseik alkotásaikban is megjelentek és ily módon formálódtak a korszak kiváló művészeivé. Arisztotelész a közösség ősszavának a Philiát nevezte meg, olvashatjuk Hamvas Béla a Barátság című tanulmányában. A mi saját létezésünk is remélhetőleg nem érdekből, hanem a szeretet legmélyebb alapjaiból jött létre. Ebből a legmélyebb személyes lélekből kapott szeretetalapból kell továbbadnunk a baráti szeretet éltető ajándékát, talán úgy, ahogy Hamvas Béla fent említett tanulmányában megfogalmazta: "A Barátok egyenlőek. Mert ahol vannak, ott nincs különbség. A hely, ahol élnek túl van a versenyen. A barátok köre nem az életé, hanem a Lété."
A tisztességes emberi létezés olyan emberben formálódik bölcs életté, ahol a lélek alkotói minősége a legmagasabb szintű művészi gondolatisággá válik. A tiszta művészi gondolkodás, amely minden ember által elvégzett, szellemi és gyakorlati munkában, Isten által bele van teremtve - mint Igaz Ember arc.
Szilágyi László