Közösségi tér legyen a könyvtár

Csongrád Megye Közművelődésért Díj G. Szabó Lenkének

Felgyorsult világunkban más formában szerzünk ismereteket, mint tettük azt évtizedekkel, vagy akár csak évekkel ezelőtt, s ezekhez az új igényekhez igazodnak a könyvtári szolgáltatások is. A funkcióbővítés persze azt hozza magával, hogy, miként a jó pap is holtig tanul, korunk könyvtárosainak is folyamatosan képezniük kell magukat. A szentesi városi könyvtárban mindezt nagyon jól csinálják, amit az intézmény látogatóin kívül az is igazol, hogy az ügyvezető igazgatót, G. Szabó Lenkét a Csongrád Megye Közművelődésért Díjjal tüntették ki a magyar kultúra napján.

Érettségi után azonnal jelentkezett a főiskolára, könyvtár-népművelés szakra G. Szabó Lenke. Mint megtudjuk tőle, az iskola végéig inkább a közművelődési vonal érdekelte. Ekkor viszont már úgy találta, egy nő számára a könyvtárosság mégis alkalmasabb foglalkozás. A szentesi könyvtárba 1974-ben került, s a 2 és fél éves, a hódmezővásárhelyi bibliotékában töltött időszakot leszámítva, városunkban dolgozott G. Szabó Lenke, aki tíz éve már az egykori zsinagógából kialakított, kívül-belül impozáns épületben működő Városi Könyvtár Non-profit Közhasznú Kft. vezetőjeként tevékenykedik.

Óriási a különbség a hetvenes évekbeli és napjaink könyvtárosi munkája között, vallja. Ma már információs központokról beszélünk. A fejlődés ma a felnőttképzések irányába megy, emellett az információközvetítést próbálják magas szinten végezni a munkatársaival. A kor szelleme már évtizedekkel ezelőtt megkövetelte, hogy újabb funkciókkal bővüljenek a könyvtárak, ebből nem maradt ki a szentesi sem. Az igazgatónő azt mondja, igazán látványosan a '80-as évek végén, a '90-es évek elején volt az egész hazai könyvtári rendszerben egy nagy váltás, akkoriban készült egy országos stratégia, ehhez csatlakoztak Szentesen is.

Egyik vonulatként nagyarányú informatikai fejlesztést vittek végbe már eddig is, de újabb pályázatoknak köszönhetően ennek még komolyabb folytatását valósíthatják meg jövő év közepéig. Azokat az újfajta igényeket elégíthetik ki, melyek a gyorsabb, sokrétűbb tájékoztatás iránt merülnek fel.

- Szeretnénk olyan inter-netes szolgáltatásokat bevezetni, amelyek a nap 24 órájában, otthonról is elérhetőek lesznek, tájékoztat az intézményvezető. Ma már az a célunk, hogy ne kelljen feltétlenül bejönni hozzánk nyitva tartási időben, ahhoz, hogy szolgáltatást lehessen igénybe venni. Szeretnénk inter-netes közösségi tereket lét-rehozni a könyvtár körül, olyan szerveződéseket, amelyek számítógépen keresztül is megvalósíthatók, közös munkavégzést, közös programokat indítani.

A másik fontos terület a kultúráé. G. Szabó Lenke és munkatársai azt szeretnék, ha nem egy merev könyvtári környezetbe jönnének az emberek, hanem a szabadidő eltöltésének természetes része lenne az intézmény.

Mindemellett az eredeti funkciót sem hagyják elveszni. Nagyon sok energiát és pénzt fordítanak erre a szentesi könyvtárban, és jelentősen tudták is fejleszteni állományukat. Az olvasnivaló mellé hangoskönyveket, DVD-ket és egyéb információhordozókat is beszereznek. Alapvető fontosságú, hogy könyveket, folyóiratokat adjanak az olvasók kezébe a könyvtárosok, s ezeket minél sokrétűbben fel is tudják dolgozni.

Nem is kérdés, a fejlesztések megkövetelik, hogy szinte folyamatosan képezniük kell magukat. Tanfolyamokon vesznek részt, de maguk számára is hívnak előadókat egy-egy új témakörben, illetve munkaértekezleteikbe bevonják a megye könyvtárosait is. Igyekeznek lépést tartani a fejlődéssel, az új jelenségekre egymás figyelmét is felhívják házon belül, vagy a kistérségben. S bizony, az előttük járó nagy bibliotékákat, elsősorban az egyetemi könyvtárakat is szemmel tartják, és abban az irányban fejlesztenek tovább, fogalmaz G. Szabó Lenke.

- A kitüntetés teljesen meglepett, fel sem merült bennem, hogy ilyen díjat kaphatok, de nagy megtiszteltetésnek érzem - mondja G. Szabó Lenke a megyei elismerésről. Az ember végzi a munkáját, és nem díjakban gondolkodik. Merthogy az igazi elismerés az, ha érdeklődnek a munkánk, s az intézmény iránt.

Darók József