Egy kicsit önmagamról

Ifj. Hegedűs István, a center

- A szentesi Klauzál Gábor általános iskola egyik sportosztályában kezdtem el az úszást, majd a vízilabdát. Édesapám és nagyapám nagy sportrajongók voltak, így számomra is egyenes út vezetett ahhoz, hogy a sportban találjam meg a siker édes ízét. 10 éves koromban Benedek Tibor, majd Kádár József és Pengő László voltak a nevelő edzőim. Ifjúsági korban már dr. Tóth Gyula mesteredző lett a "második apám", ami a medencét illeti, például Somogyi, Juhász Zsolti voltak a példaképeim és egy rövid időre a játszótársaim is. Tőlük nagyon sokat tanultam, nagyon erős csapatunk volt. 2004-ben megnyertük a Komjádi Kupát. 16 éves voltam, amikor a nagy csapatban Berki megsérült, és az akkori vezető edző Vidumansky László - aki Szlovákiából származik, jelenleg Kuwaitban dolgozik - centerként "bedobott" a mélyvízbe. Én is annak a szentesi center póló iskolának vagyok a képviselője, akiknek az elődjei között olyan játékosok voltak, mint Soós László, Sprock Tibor, Tóth László, vagy éppen a ma még játszó Matajsz Márk, Ibolya Tamás, vagy Vörös Viktor a Vasasból.

Az őszi, akkor még Le-grand tornán - most már Cserháti Gyula emléktorna - három mérkőzésen játszottam a felnőtt csapatban. A Vasas ellen bemutatkozhattam az első osztályban is Berki András edzősége alatt. Utolsó éves ifistaként Pestre kerültem a KSI-hez, Szívós István szakmai igazgató ajánlásával. Itt az edzőm Horváth János volt. Egy évig a KSI-ben játszottam, majd az újonc Székesfehérvárra kerültem, egy olyan csapathoz, ahol első évben én voltam az elsőszámú center, és így rengeteg játéklehetőséget kaptam. Majd odakerült Szentesről Szabó Tamás is. Sajnos az anyagi lehetőségek beszűkültek, és a csapat szinte egyik pillanatról a másikra szétrebbent. Én ekkor - tavaly decemberben - kerültem kapcsolatba Fülöp Tiborral, aki Párizsban volt edző a Noisy csapatánál. 5 hónapig voltam ott, de hiányzott a családom, és a magyar bajnokság, ami egy más kategória, mint a francia vízilabda. Céljaim vannak a pólóval kapcsolatban elsősorban Magyarországon, és aminek elérésétől Franciaországban nagyon messzire kerültem.

Ebben az időszakban a Szentes is megkeresett, hiszen itt "center bajok" voltak. A korábbi vezetéssel el is kezdődtek a tárgyalások, de aztán ezek valami miatt abbamaradtak, és így az őszi szezon kezdetekor elfogadtam a Pécs 1 éves ajánlatát. Talán annyival könnyebb a helyzetem ma már, hogy saját játékjoggal rendelkezem, így nyártól megint szabadon igazolhatok.

Az elmúlt időszakban bajnoki mérkőzésen két emlékezetes mérkőzésen találkoztam a Szentessel, ahol - úgy érzem - elég jó teljesítményt nyújtottam. Ez nálam presztist jelentett, de gondolom a volt csapattársaimnak is, hiszen valahol, belül csak szentesi vagyok, és szerettem volna megmutatni a szentesieknek, hogy mire is vagyok képes, és gondolom ezért is ment jobban a játék.

- 21 éves vagyok, nem mondtam le arról, hogy egyszer még Szentesen játsszak. Tagja voltam a Komjádi kupa nyertes csapatnak, a KSI-vel ifi bajnoki és OB/I B-s ezüstöt. Jelenleg 46 első osztályú bajnoki mérkőzésnél és 40 lőtt gólnál tartok. Minden ideköt, hiszen ez az álmaim között is szerepel, hogy a régi játszótársakkal, Jaksa Márkkal és Aradszky Andrással egy csapatban szerepeljek. Ők mai napig, jó barátaim. Függetlenül attól, hogy nem vagyok, Szentesen azért figyelemmel kísérem a szentesi pólót. Most ismét az a dr. Tóth Gyula lett az edző, akinek rengeteget köszönhetek, akit nagyon tisztelek, akinek a vezetése alatt a szentesi pólónak meg van minden esélye ahhoz, hogy a jelenlegi helynél jobban szerepeljenek.

Garai Sz. Imre