Simek átlagos ember volt. Nem volt jelentékeny fickó, de nem is vette soha senki semmibe. Nem voltak lényeges eredményei, nem volt csillogóan szellemes, az érdekes dolgok nem vele történtek. De nem kezelték le, még a főnökei sem. Szükség volt rá. A munkahelyén, az otthonában, a baráti körben. Megbízható volt, kiszámítható, derűs, puszta létével nem állította eldöntendő kérdések elé az embereket.
A péntek volt az ő nagy napja. Ilyenkor már nem igazán dolgozott, csak néhány aktát tolt arrébb az íróasztalán. Most szép, tiszta lapot tett maga elé. Az év végi kiadásokat tervezte. Kezdte a karácsonnyal, folytatta szilveszteri ünnepségekkel. Fenyőfa, ajándékok, enni-inni való, a reprezentáció egyéb részletei. Osztott, szorzott, összeadott, kivont. Átlagos jövedelmű lévén inkább csak osztott és kivont. Meglepő eredmény született. Ha nem ész nélkül., dörmögte. Ha megfontoltan, akkor nem kell Szilveszter napján az anyósánál vacsoráznia! Simek rendes ember volt, amolyan jófiú, szerette a mamát. De nem akart öltönyben, nyakkendőben bóbiskolni, nem akart vádló pillantásokat látni minden korty bor után, nem akart minden falat pecsenye mellé egészségügyi tanácsokat hallgatni. Kiszámolta terhét: idén még (?) telik malachúsra, néhány palack borra, pezsgőre. Persze, ha mindezt akciós áron, nagyáruházból veszik. Mikor letelt a munkaidő, elégedett volt magával, mint egész életében. Nem ő megy, jöjjön az anyós vendégségbe!
Pénteken sosem ment egyenesen haza. Ilyenkor egy sörözőbe tartott, várták a haverok. Egy-két parti biliárd, egy kis ulti, néhány fröccs. Soha nem nyert sokat, de ha vesztett, az sem volt jelentős. Ezek a délutánok mindig délutánok maradtak, nem végződtek részegséggel, hiszen nyolcra már otthon volt. Nem is kapott szemrehányást. Az egykor (kizárólag Simek által) dekoratívnak tartott asszony mosolyogva fogadta férjét.
Most azonban a férfi a szokottnál határozottabb volt, például nem a zebránál kelt át az úttesten, hanem toronyiránt. Harcra készült a szilveszteri vacsora helyszíne miatt. Az asszony most is mosolyogva fogadta. Képzelt - közölte kipirult arccal - anyának most nincs kedve sütni-főzni, mi lenne, ha most ő jönne hozzánk Szilveszter estéjén?
Simek tehát győzött, de nem érezte annak édes ízét. Kicsit szomorúan dőlt hátra a fotelben, rámeredt a képernyőre. Celebek látták egymást vendégül. Különleges koktélok, extra ételek, olcsó poénok. Ott volt mindenki. A kiöregedett rocksztár. Egy régen elfelejtett énekesnő. A színésznő, aki csak felnőtt filmekben szerepel. A beszédhibás műsorvezető. Egy hölgy, akinek a születésekor az orvos nem fogadott el hálapénzt, mert az első alapos vizsgálat kimutatta a csecsemőről, hogy az agya helyén szilikon van. Micsoda idióták! - gondolta Simek. Akkor már inkább a családom! Újra elégedett volt magával. Mint egész életében.
P. Gy.