Vietnám, a kontrasztok országa

Szemétdombok és a felhőkarcolók tornyosulnak

A kambodzsai úszófalu bádogviskóiAz európaiak számára elképzelhetetlen nyomor, ugyanakkor a modern kor kihívásaink maximálisan megfelelő módon felépített szállodák - ez a kép fogadja az embert, ha néhány évtizeddel a háború után Vietnámba látogat. Kozma Sándor (képünkön, feleségével) tavasszal két hetet töltött az ázsiai országban. A két személyre szóló utazást munkája elismeréseként kapta az Aegon Biztosítónál, ahol arany fokozatú tanácsadói minősítést ért el.

Motorkerékpárok ezrei, mindenféle portékával való kereskedés, nyomor, a higiénia hiánya, korrupció. Ezek mind jellemzik a távoli országot, melynek magával ragadó természeti kincsei, vallása, történelmi emlékei, az emberek tiszteletadó viselkedése maradandó nyomot hagy az oda látogatók lelkében.

Európához, a nyugati világhoz képest azonban szembetűnő a különbség. Már a repülőből kiszállva számunkra érthetetlen normák szerint, mégis működőképes forgalomba botlik bele az ember. Segéd-motorkerékpárok ezrei az úttesten egymással szemben haladnak úgy, hogy nem ismerik az út jobb és baloldalát. A kétkerekűek, hely hiányában a gyalogjárdát is igénybe veszik egy, két, három vagy négy utast szállítva, vagy szekrényt cipelve tehertaxiként.

A rendőrök nem hökkennek meg ezen. Nem büntetnek, nem irányítják a forgalmat, amelynek a néhány éve felszerelt jelzőlámpák sem parancsolhatnak megálljt. Mégis van valamiféle rend a káoszban, kevés a baleset. Az út szélén pedig folyik a csencselés. - Üzletelnek kábítószerrel, fegyverrel, ruhával, sörrel és cigarettával. Szükség is van erre, hiszen egy négytagú átlagos vietnámi család éves jövedelme ezer dollár a tolmács elmondása szerint. Ez 220 ezer forintot jelentett, amikor mi kint voltunk. Ételre azonban keveset költenek. A rákot, a halat, a kígyót is - ők ugyanis azt is elfogyasztják - eszik, főzve vagy sütve. Ezeket a természetből szerzik meg maguknak. Esznek disznóhúst is, melyet az utcai árusoknál is kapni lehet. Nekünk ezeken a helyeken nem ajánlották a vásárlást, hamar megértettük miért. A húst szeletekre vágva, rúdra húzva tárolják a 40 fokos, párás időben. Egyáltalán nem zavarja őket, hogy lepik a legyek. Kambodzsába is ellátogattunk, felkerestünk egy úszó falut az egyik tengeröbölben. Ez a kirándulás nyomatékosította az ételektől való eltiltást. Itt végig nézhettünk, hogy a kagylót, a rákot és a halat abból a vízből fogják ki, amelyekbe a falu facölöpökre épített bádogviskóiban élő lakói mosnak, s végzik szükségleteiket. Elképzelhetetlen volt a bűz, a vízben pedig tornyosodott a szemét - elevenítette fel különös élményét Kozma Sándor. Az európai normáknak megfelelő ételekkel is találkozott, pizzát már lehetett venni 9 dollárért, s a szállodában is kitűnő volt az ellátás. Az egyik éttermi élményéről is mesélt a kitüntetett üzletkötő. A 2008-as világszépe választás helyszínén, az egykori katonai bázison, Nacsangon töltötték az egyik estét. - Az étteremben borzalmas volt a vendéglátás. Számunkra elfogadhatatlan volt a kiszolgálás, de a helyeik elégedetten falatoztak. Régi, kopott, koszos bársonyhuzatú székekre ültettek bennünket, zavaros lé volt az asztalon lévő üvegkorsókban, melyek szürkék voltak a szutyoktól. Mikor rájöttek, hogy nem a várt csoport érkezett, akkor a levet beleöntötték egy vödörbe, s hoztak egy másik még gusztustalanabb levet. Majd a pincér kézzel helyezte a tányérokra a nyersanyagot, amit főzés után ugyanúgy osztott szét. A pincérnő pedig minden fordulónál az abroszokban törölte meg a kezét, s olykor a lábát is. A főnök egy vietnámi csoport asztaláról elvett egy dinnyét és köpködte a magot - ez nagyon megdöbbentett bennünket, főként ahhoz a pazar szállodai ellátáshoz képest, amelyben részesültünk, mesélte Kozma Sándor, aki kivételesen szép tájakat látott feleségével együtt, csodálatos élményekben részesült, s feledhetetlen emlékeket szerzett az ázsiai utazáson.

(folytatjuk)

Cseh-Lakos